2014. április 8., kedd

A változatlanság súlya

Professzor – Üdvözöllek, barátaim! Megvolt a szavazás, gondolom, mindnyájan részt vettünk… Nos, milyen a hangulat? Nekem, bevallom, nem vidám… Afféle Finita la comedia…
Doktor – Számomra rémisztő az eredmény…
Kapitány – Vígjáték? Inkább végjáték…
Mester – Sajnos vígatlan végjáték… Minden lehetséges volt, de a legvalószínűbb eredmény született…
Doktor – Számomra nem ez volt a legvalószínűbb… Bár ez mindegy, valószínű volt-e vagy sem. A tragédia az, hogy ez a valóság… A legtöbb körzetben a szélsőség második helyre jött fel, mondjuk így a puha szélsőség után… De hát minden város megérdemli a polgármesterét, ahogy mondják a franciák…
Mester – Oktalanság a népet hibáztatni. Jól emlékszem egy nagy fali firkára, a Bem rakpart egyik házán láttam, 1994-ben, az MSZP győzelme után… „Pépnemzet”… Sokáig lehetett látni… A nép a politikusok fejében-szájában fikció. Ami nem fikció, az az, hogy volt két millió ember, a szavazásra jogosultak negyede, aki a Fideszre szavazott. Még ők sem tehetnek arról, hogy ezzel a Fidesz kétharmados többséget szerzett. De a nép meg még kevésbé.
Professzor – Végül is a nép másik – jóval nagyobb – negyede bőszen a Fidesz ellen szavazott…
Kapitány – Helyeslem, hogy nem a népet ostorozzátok. De hát akkor kié az igazi felelősség? Remélem, nem akarjátok ti is a választási rendszert elővenni bűnbaknak! Talán jobbat jobban kellett volna kínálni az istenadta népnek…
Mester – Egyetértek veled, bátor kapitányom, hogy nem a választási rendszer a legfontosabb ok. Valóban igaz, hogy semmilyen trükközés nem lenne képes ellenállni a nép elementáris haragjának. De átlépni sem lehet ezen a kérdésen…
Professzor – Nagyon jó lenne külön is elbeszélgetni a napokban erről.
Mester – Én is fontosnak tartanám, ha ez a kérdés most indítaná a közgondolkodást, hogy hamarosan cselekvésbe is csapjon át az, nem megvárva a következő választást.
Kapitány – Kíváncsian várom elképzeléseiteket, de főleg a közgondolkodás megindulását… Most viszont osszátok meg velem, mi szerintetek az ismert eredmény oka?
Professzor – Be kell vallanom, hogy magam is abban látom a fő okot, hogy a baloldal elárulta a baloldaliságot…
Kapitány – Vagy 25 éve…
Professzor – Nem ilyen egyszerű ez. A baloldal is – a Mester szavaival – fikció a politikusok fejében-szájában… A modern baloldal valójában a nép egésze, de a baloldali és balliberális pártok a rendszerváltás után nem arra az útra léptek, hogy a nép érdekérvényesítői lesznek, hanem a nép és a tőke legmegbízhatóbb közvetítői akartak lenne. Sajnos, a tőkénél nagyobb sikereket értek el, nagyrészt bele is házasodtak…
Mester – Sajnos, jól mondod, kedves professzorasszony! És ami politikában még nagyobb hiba: elfordultak a baloldaliság értékrendjétől, gondolkodásmódjától, nyelvétől, jelképeitől…
Doktor – Minden tisztelem a baloldalé, de nem hiszem, hogy nép és baloldal azonos lenne. A népnek van egy olyan szabadságszerető szelete, amely nem a baloldalé, és még kevésbé a jobboldalé. Ennyiben érthető és támogatandó Bajnai elszánása, hogy válassza le a liberalizmust a baloldaltól, és kompromisszumok nélkül szolgálja a szabadságot, a jogot, a demokráciát. De szép lenne, ha minden politikai erő számára kötelező lenne az igazi megmérettetés. Akkor bizonyára nem csak a alkalmi kamupártok véreznék el, hanem az olyan fantomok, mint a KDNP…
Mester – Miért bánt téged a KDNP. Gondolod, hogy ha nem tudna saját lábán megkapaszkodni, akkor a Fidesz ereje kisebb lenne?
Doktor – Igazad van, kapitány, nem ezen múlik a nagy csata, de szememben a hamisság jelképe…
Mester – Nem lesz könnyű legyőzni a hamisságot, de bízni kell, hogy sikerülni kell. És ha eközben a hamisság egynéhány jelképe is a porba hull, annál jobb. Csakhogy most éppen magunkhoz térünk egy súlyos csalódás után. Tegnap óta semmi nem az, ami addig volt, de mindent egybe vetve, azt kell mondani: az elmúlt négy év világa változatlanul folytatódik. Egy szörnyű változatlanság súlya van rajtunk…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése