2017. február 3., péntek

Roham a zsákutcába

Kapitány – Többször felmerült, hogy az amerikai elnökválasztás 2016-ban valóságos polgárháborúvá fajulhat. Gondoltátok volna tavaly, hogy ez a veszély nem múlik el a választások lezárultával, hanem ellenkezőleg, egyre nagyobb?
Professzor – Bizony, legalább négyszer polgárháború szélére került Amerika. Először párton belüli feszülések miatt, utána közvetlenül a választások előtt és után. Ennyi idő távlatából visszatekintve úgy látom, hogy a veszély csakugyan reális volt, és éppen ez a döbbenetes. Ami azóta zajlik, az csak megerősíti, hogy Amerika alaposan destabilizálódott, és ez a világ vezető hatalma esetében több mint ijesztő az egész világ számára.
Doktor – Trump megválasztása az igazi trauma, ez az igazán ijesztő. Polgárháború pedig nem lesz, ami zajlik az a társadalom jogos reakciója, szégyellném magamat, ha nem ez folyna Amerikában is, de ahogy egyre látványosabban látjuk, az egész világon.
Kapitány – Trump nem az eszményem, és sejtem, hogy e társaságban egyikünké sem. Szememben ez egy arrogáns, gátlástalan cégvezető és az európai ízlésnek sehogy sem megfelelő kovboj ötvözete. Ezzel együtt ő Amerika demokratikusan megválasztott elnöke. A reakció vele szemben annyira eltúlzott és elhibázott, hogy egyszerűen hitelteleníti az ellenségeskedőket.
Professzor – Az kevés azt mondani, hogy demokratikusan megválasztott. Eddig ekkora ellenszélben egyetlen amerikai elnökjelölt, nem hogy nyert volna, de nem is találta magát. A fősodor-média 100%-a, a celebek 99%-a, maga a hatalom Fehérházastól, a közvélemény-kutatók és babrálók, a nagypénzek mind-mind keményen ellene, és lelkesen Hillary mellett voltak. Józanésszel azt kell mondani, hogy egy PC-kampány esetén Trump a szavazatok legalább 60%-t és az elektorok 90%-át szerezte volna…
Mester – Megértelek, tanult barátnőnk, magam is hasonló becslést mondanék, tudván tudva, hogy ez efféle utólagos spekulációkkal óvatosan kell bánni. Közben meg még merészebbet mondtam a választások után, és fenntartom most is: Bernie Sanders legyőzte volna Trumpot. Csak az volt a nagy gond, hogy liberális barátaink nem voltak képesek felülemelkedni, és egy társadalmilag elfogadható programot felajánlani egy társadalmilag elfogadható személy vezetésével.
Professzor – Ó, az örök idealista! Miért éppen a liberálisok tegyék meg ezt?
Mester – Azért, mert jelenleg nekik lenne a legnagyobb esélyük erre. Vagy inkább a konzervatívoktól várnád a csodát. Netán attól a magányos demokratikus szocialistától?
Doktor – Hát nem rá fogadtál volna?
Mester – De igen, ráfogadtam volna, elvből is, de bízva is sikerében. Közben tudtam, hogy ő magamagától, mintegy hajánál fogva, nem állíthatja ringbe magát Clinton helyett. Ehhez kellett volna a liberális feleszmélése…
Professzor – Késik, késik, és sokáig késni fog, kedves Mester. Esetleg rosszabb is lesz…
Mester – Mi tagadás, jelenleg én is így látom. Elveszítették fejüket, zsákutcába tolják a politikát…
Doktor – Ezt a bigott populistát minden áron meg kell akadályozni, mert szép új világra ébredtünk ezzel a csodálatos trojkával: Trump, Putyin, Netanjáhú…
Kapitány – Érdekes, néhány napja hallottam ezt a trojkát így, másnap ügyészi vizsgálat indult Izraelben Netánjáhú ellen törvénytelen ajándékok elfogadása miatt…
Doktor – Bátor kapitány barátunk, megint nyakon csíptél egy összeesküvést?
Professzor – Lám, lám, nálunk is felforrósodik a hangulat…
Mester – Így jó ez, se pénzen, se igazságon nem osztozunk… És mivel a világnak sem diktálunk, mindenki megnyugodhat…
Kapitány – Szegény világ, pedig most nagy bajban van, rá férne egy jó tanács..
Professzor – Hát füleljen! Itt aztán ráakad!

A Kaliforniai egyetem kampusza, 2017 február

* * *