Értelem és erkölcs kussol

 

Kapitány – Az ukrán háború kapcsán ki tévedett nagyobbat? Oroszország vagy a Nyugat?

Doktor – Hát persze, hogy Oroszország. De ennek levét mindenki issza.

Professzor – A Nyugat átaludta az orosz fegyverfejlesztést, Oroszország átaludta a Nyugat által végzett agymosást.

Mester – Szerintem a háború nem tévedések, hanem kényszerek eredménye.

Doktor – Kényszer volt a háború?

Mester – Tragikus az, hogy az emberiség a 2. világháború után nem iktatta ki a háborút életünkből, és ma teljesen megszokott dolog, hogy egy állam, de főleg nagyhatalom hozzányúl ehhez az „opcióhoz”. Tucatjaival zajlottak ilyen háborúk az elmúlt években is, és zajlanak most is. Pár hónapja ért véget a húszéves afganisztáni háború, de sorolhatnánk hosszasan a délszlávháborúkat, külön említve Szerbia bombázását, a tucatnyi háborút Afrikában, legtöbbször francia részvétellel, az iraki, a szíriai és a jemeni háborút. Izrael hetente hajt végre speciális katonai műveletet Szíriában és Libanonban az iráni beszivárgás ellen. És hány háború nyílt fontolgatása zajlott és zajlik ma is: Észak-Korea, Venezuela, de főleg Irán megtámadása.

Professzor – Így van, de egyet nem lehet várni: azt, hogy azok, akik részesek ezeknek a kényszereknek a kialakításában, beismerjék azokat és saját felelősségüket ebben. Háború van Szólnak a fegyverek, az összes háború összes fegyvere: puskák, ágyuk, médiák, pénz. Értelem és erkölcs kussol.

 

* * *

 

Mit akarnak az oroszok

 

Kapitány – Nekem ez az egész konfliktus a Nyugat és Oroszország között irracionális, irreális, szürreális. Szerintetek mit akarhatnak valójában az oroszok Ukrajnával kapcsolatban?

Professzor – Biztonságot. Olyasmit, mint Izrael a Közel-Keleten…

Doktor – Izrael ellenségei meg akarják semmisíteni. Ki akarja megsemmisíteni Oroszországot?

Professzor – Senki nem akarja megsemmisíteni az izraeli területet. Sokaknak viszont bajuk van a zsidó állammal úgy, ahogy az idő folyamán az lett. Hasonlóképpen senki nem akarja megsemmisíteni Oroszország területét, hatalmas kincseit, „csak” a putyini államot semmisítenék meg.

Mester – Egyetértek ezzel, de én sem értem, miképpen képzeli el Putyin Oroszország biztonságát Ukrajna felöl. Mert lássuk be, semmilyen invázió nem tudja lehetetlenné tenni Ukrajna belépését a NATO-ba – majd később egyszer. Végül is semmilyen megszállás nem tarthat örökké.

Doktor – Valószínűleg Putyin nem foglalkozik az örökkévalóság kérdésével. Lerohanja Ukrajnát valamilyen ürüggyel, aztán hatalomra segít egy bábkormányt.

Kapitány – És megint jöhet egy új Majdan, új narancsos forradalom, új Nyugat-barát kormány.

Doktor – Vélhetően ez már egy ködös és távoli jövő, ez a perspektíva aligha megnyugtatja az ukránokat. Aki ráadásul a közelgő baráti segítség után csak még jobban fogják gyűlölni az oroszokat.

Professzor – Hát ez a gyűlölet a legdöbbenetesebb az egészben. Bűn volt elültetni a gyűlölet magvait, még nagyobb bűn ennek a gyűlöletnek a táplálását.

Kapitány – Mellesleg Ukrajna nem az ukránok állama. Minden második ember vagy orosz, vagy vegyes házasságban él, nem beszélve a rengeteg egyéb nemzetiségről: magyarok, bolgárok, zsidók, ruszinok és még több tucat más.

Mester – Néha különféle elemzők, politológusok emlegetik, hogy sok orosz, beleértve orosz politikus nemzeti tragédiának tartja a Szovjetunió szétverését. Én határozott híve vagyok minden integrációnak és a lelki szemeim elött egy közelgő világkormány lebeg. Ilyen szempontból én is sajnálatos történelmi visszalépésnek, bűnnel határos politikának tartom a Szovjetunió felszámolását, az kialakult integráció széptépését. Óriáis eredmény lenne az integráció legalább részleges helyreállítását.

Professzor – Én sem hiszem, hogy például a balti vagy a középázsiai országokat vissza lehetne csalogatni egy új unióba.

Kapitány – Nagyon nem egyformák ezek, még a balti országok sem.

Mester – Természetesen ezt nem nekünk kell eldöntenünk. Én csak annyi mondok: biztonságosabb lenne Európa és a világ, ha „összenő, ami összetartozik”, ahogy mondta Willi Brandt barátunk.

Kapitány – Csak az az érdekes, hogy mostanában, amikor hónapok óta teljes gőzzel megy a médiaháború, ez az opció egyáltalán nem kerül szóba. Egyik fél részéről.

Professzor – Ezt viszonylag könnyen meg lehet érteni. Mindkét fél esetében.

 

* * *

 

Magyar választások 2022 – professzorasszony prognózisai

 

Kapitány – Drága professzorasszony! Te olyan híres jós vagy! Mesélj nekünk a parlamenti választások eredményeiről!

Professzor – Gondolom, a magyar parlamenti választásokra gondolsz, bátor kapitányunk.

Kapitány – Ezer bocsánatot kérek, hogy nem voltam kellően egyértelmű. A világon dúl a demokrácia, egymást követik a választások.

Doktor – Az idén csak egy fontos választás van: novemberben Amerikában. A többi operett.

Kapitány – És Franciaország?

Doktor – OK, az Offenbach…

Mester – Jó, jó, de most hallgassuk a mi delphoi jósunkat a magyar választásokról, mert nekünk itt kell halnunk.

Professzor – Világosan látom az esélyeket. Minden lehetséges.

Kaptány – Esetleg egy kicsit részletesebben?

Professzor – Halljátok jól: 1% az esélye annak, hogy rendkívüli események miatt a választások elmaradnak.

Kapitány – Te jóég! Háború? Aszteroidabecsapódás? Taxisblokád?

Doktor – Kérlek, maradj csendben, ne zavarjuk jósunkat!

Professzor – 1% az esélye annak, hogy a KDNP nem jut be a parlamentbe.

Kapitány – Uramisten, lehetséges volna ez? Azért remélem, a Fidesz csak bejut.

Professzor – Ja, én egybe veszem őket, csak a rövidség kedvéért mondtam így. Egyébként is aki számít, az a KDNP. A fidesz az egy marketing termék, ahogy a Nagy Machinátoruk árulta el régebben.

Mester – Rendben van, értjük. Már 2%-nál tartunk. Tovább?

Professzor – Következik egy nagy ugrás a számokban: 13% az esélye, hogy a KDNP nem lesz a legnagyobb frakció az új parlament.

Kapitány – Amiből az is következik, hogy ez a szám kisebb 50%-nál.

Mester – Matekból jeles!

Professzor – 19% az esélye, hogy a KDNP lesz a legnagyobb frakció, de nem éri el az 50%-ot.

Kapitány – Egyre izgalmasabb.

Doktor – Egyre csendet kérünk!

Professzor – 39% az esélye annak, hogy a KDNP igen csekély, és 18% az esélye, hogy nagy, de nem kétharmados többséget szerez.

Mester – Hát ez, bizony, nem kevés.

Professzor – 8% az esélye, hogy a KDNP újra szerez kétharmados többséget.

Kapitány – De ez eddig 99%. Mi maradt ki?

Professzor – Hát igen. 1% az esélye annak, hogy a KDNP megszerzi a képviselői helyek 100%-át

Doktor – Akkor biztos másnap kettérepedne…

Mester – Ha ez így igaz lenne, és bevallom, hajlok gondolni, hogy ez egy kitűnő prognózis, az igazi izgalmakra akkor lehet számitani, amikor a Fidesz, bocs, a KDNP nem szerzi meg a többséget, ami – beleértve azt az esetet, hogy be sem jut – 33%. Világos, hogy a nagy kérdés az: megszerzi-e a többséget az egyesült ellenzék, netán más? Ha nem ez történik, akkor lesz két nagy és egy harmadik vagy több törpe.

Professzor – Így van, és jól láthatók ezeknek a helyzeteknek az esélyesi. Legelőször, ha az említett 33%-ot most 100-nak vesszük nagyjából a KDNP eloszlása ismétlődik a be nem jutástól a helyek 100%-áig, csak éppen az ellenzéki népfront  midem eredményének az esélye a KDNP megfelelő eredményének egyharmada. De ez is esély.

Mester – Egybevetve a legnagyobb kérdés az: mi történik, ha sem a KDNP-nek, sem az egyesült ellenzéknek nincs többsége, aminek az esélye kb. 10%.

Professzor – Igen, valahogy így. De ne hagyjuk ki a számításból, hogy kb. 2% az esélye, hogy egy harmadik szerez többséget.

Kapitány – Duró? Gattyán?

Doktor – És te miért nem indulsz a választásokon, bátor kapitány?

Kaptány – Mert bátor vagyok, de nem bolond, szépségem.

Doktor – Pedig én a Duró és Gattyán esélyeinek a dupláját is megadom neked.

Professzor – Azért felhívom a figyelmeteket arra, hogy legnagyobb eséllyel az fog megtörténni, aminek legnagyobb az esélye, de megtörténhet bármi. És én minden esetben elmondhatom tiszta lelkiismerettel: megjósoltam.

Mester – Köszönjük. tanult barátunk. Légy 99%-ig biztos, hogy majd megerősítünk.

 

* * *

Aranymondatok – Utóválasztások!

 

Kapitány – Érdemes lenne majd utóválasztásokat is rendezni! Az tisztázandó, hogy ki nyert volna…

 

* * *

A mentség biztosítva

 

Kapitány – Ég szerelmére, minek ez a tülekedés?

Professzor – Milyen tülekedés, bátor kapitányunk?

Kapitány – Hát a miniszterelnökjelölti versenyre gondolok… Volna tán üresedés?

Doktor – Nagyon remélem, hogy lesz. A potens jelölt igen is képes kiütni ezt a mostani kormányzóinkarnációt…

Mester – Én roppantul csodálkozom, hogy oly sokan személyes párviadalnak tartják a parlamenti választásokat. Itt pedig a nép pártok, vagy ha tetszik, táborok között választ. És a mostani kutyakomédia nagyon rontja az ellenzék esélyeit. Talán végzetesen.

Doktor – Én nem értek egyet a vezér jelentőségének tagadásával. Nem mindegy, ki vezeti a tábort, ki a jelképe.

Mester – Nem vitás, a dolog nem egyszerű. Nagy, nem ritkán döntő a tábornok szerepe. Mégis, a legfontosabb maga a sereg. És az is igaz, hogy mindez a körülményektől függő módon érvényesül. Nem léteznek univerzális stratégiák. Lássuk a mostani helyzetet Magyarországon! Több tucat kisebb-nagyobb párt, mozgalom, csoport és csoportocska összefogott, hogy végre leváltsa a jogállamiságot elsikkasztó rendszert. A végső, az igazi cél helyes, támogatandó, de az istenadta nép megosztott, bizonytalan. Nem könnyű összehozni a rendszerváltáshoz szükséges többséget. A politikusok felfogják, hogy a győzelem érdekében meg kell győzni sok embert arról, hogy az ellenzék méltó a bizalomra. Mert a demokrácia helyreállítását és megszilárdítását ígéri, és nem mellesleg potens a kormányzásra. Hiszen jó dolog a demokrácia, de az nem lehet, hogy zűrzavar legyen az országban. Közben most mi történik? A miniszterelnökjelöltek egyszerűen meghekkelték az összefogást, és az országban szinte csak erről folynak az egyre durvább, személyeskedő viták…

Doktor – A vita azért nem az ördögtől való…

Kapitány – Meg aztán mindig az van, hogy a másik kezdte…

Mester – A történet, sajnos, több sebből vérzik. Szerintem a lenagyobb bűn, ami már hiba is: a második és harmadik befutó valóban meghekkelte, elárulta az előválasztás koncepcióját, ha akarjátok: eszméjét. Mert annak az volt a lényege, hogy a dolgokat a nép, a szavazók döntsék el. Beleértve azt is, hogy ki legyen az összefogott egységes rendszerváltó ellenzék miniszterelnökjelöltje. E helyett most mi történt: a két hősünk sakkozással maguk akarják elérni az általuk gondolt legjobb eredményt.

Professzor – Így van! Sajnos, nevetségessé tették a szavazókat!

Mester – Ez az egész miniszterelnökjelölti cirkusz is több sebből vérző ostoba komédia. Kezdve a három szereplő második forduló ötletével.

Kapitány – Bár van ilyen például Franciaországban…

Professzor – Ja, a Secam hazája. A különcködés világmesterei…

Mester – Közben gondoljatok bele, milyen egyszer és jogos megoldás kínálkozik: az a párt adja a miniszterelnökjelöltet, amelynek legtöbb képviselője nyert az előválasztáson.

Professzor – Zseniális!

Kapitány – Én még azzal is kiegyeztem volna, ha sorshúzással döntik el a kérdést. Csak megelőzni a belháborút. Erre kellett volna törekedni.

Mester – Ezzel a miniszterelnökjelölti előválasztással lábon lőtte meg magát az ellenzék, de most így is vállani kell a versenyfutást.

Kapitány – Azért lássuk be, ez a kutyakomédia arra jó. hogy mindenkinek előre meg legyen a mentsége kudarc esetében: „Persze, azért buktam el, mert a másik…”

Doktor – Hát most, harcra fel, a vesztesek nyugalmával… Ez még segíthet…

Mester – Jó dolog a nyugalom. De az igazán fontos a program. Egy valódi program.

 

 

* * *

 

 

 

 

* * *

 

A nagy előjáték

 

Kapitány – Hát most mondjátok meg, nem csúnya dolog, hogy ezek a fafejek nem engedik, hogy Karácsony és Márki-Zay neve egymás mellett szerepeljen azon a fránya szavazó cédulán?

Professzor – Pedig mi sem volna könnyebb! Elég, ha Karácsony elveszi Márki-Zayt, és közös nevet vesznek fel.

Kapitány – Zseniális ötlet, drága asszonyom! Bár bevallom, hogy nem is tudom: szép hazánkban ez már lehetséges?

Mester – Szerintem ez teljességgel mellékes, mármint az ellenzéki előválasztás szempontjából. Engem más kérdés izgat: minek kell történnie, ha végül is a két jó barát közül az egyik mégis visszalépne? Furcsának tartom, hogy az elmúlt napokban senki nem vetette fel azt a logikus, természetes megoldást, hogy az, aki a negyedik helyen végzett, belép a visszalépő helyére.

Professzor – Ez csakugyan kézenfekvő, politikailag helyes lenne. Biztosra veszem, hogy ilyen szituáció előzetesen senki nem gondolt, és ezért ez nincs tételesen szabályozva, de a józanész ezt diktálná.

Doktor – Ezzel nem tudok egyetérteni. Ha az van kimondva a megállapodásban, hogy a második fordulóban azok vesznek részt, akik az elsőben az első három helyen végeztek, ott nem lesz helye a negyedik befutónak.

Mester – Igazad van. Lehet, hogy olyan a mostani szituációval nem számoló eredeti megfogalmazás, hogy valóban érvelni lehet a negyedik elpőre lépése ellen, mégis ez, ami jobban illik a hármas szereplős második forduló, mellesleg igen abszurd koncepciójához.

Kapitány – Szerintem, aki kitalálta ezt a hármas második fordulót, bekódolta a mostani szánalmas tragikomédiát.

Doktor – Ja, a pápaválasztási rendszert kellett volna alkalmazni: minden újabb fordulóban az utolsó kiesik…

Professzor – Közben engem mélységesen felkavar, fáraszt is, hogy ez a két kedves fiatalember ennyire meghekkelte az összefogást. Egyáltalán ostobaságnak tartom azt, hogy mindenki valamiféle kakaspárviadalt vizionál Orbánnal. Egyáltalán ez a mostani magyar szokás, hogy mindenki a pártlista vezetőjét miniszterelnökjelöltnek titulája egy hungarikum, ám leginkább értelmetlen és nevetséges. A magyar szavazó reálisan egy többnyire ismeretlen helyi jelöltre és egy pártra. És ilyenkor szerintem 90%-ban az számít, mit gondol a szavazó egy pártról, és csak 10%-ban az, hogy mit gondol a pártelnökről.

Mester – Teljesen igazad van, kedves professzorunk. Sőt, én tovább mennék: utána a gyakorlatban is többnyire hasonló arányban érvényesül a párt és a vezér súlya. Vagyis nem az a legfontosabb, hogy a miniszterelnök-aspiránsok közül ki nyer, hanem az, hogy az a sereg, az a pártkoalíció, az a csapat, amely mögötte áll, milyen mentális és milyen morális képet mutat. Az ellenzéki összefogás pedig most nagyon szerencsétlenül mutatkozott meg. Már az első kanyarban széthúzás, klikkezés mérgezte meg a belső életet.

 

* * *

A te betűd

 

Kapitány – Örvendetesen gyarapszik a betűk sora, most már csak az a kérdés, hogy a mi kis társaságunk megtalálja-e a maga betűjét benne?

Professzor – Miről beszélsz, kedves kapitányunk? Milyen ez a betűsor?

Doktor – Én már sejtem, mivel próbál ma provokálni a bátor kapitányunk: az LGBT-vel.

Kapitány – Nem mondod komolyan, hogy itt rekedtél volna a témában.

Professzor – Hát persze, most már értem, mivel incselkedik jó barátunk. Bizony, ma már alig ha volna ember, aki ne ismerné az elejét, de mi a vége, jó ég tudja. Rémlik valami Q is.

Mester – Éppen a napokban olvastam az aszexuálisok jelentkezéséről, akik így az A betűt is behozták.

Doktor – Én csak kényelemből mondtam a régi rövid betűsort, közben igen is tudom, hogy a terminus – jogosa – gyarapodik. Persze, bevallom, lassan én is elveszítem a fonalat, hol tart a történet…

Kapitány – Rá se ránts, fiatal barátnőnk. Ebben a témában nincs egy hivatalos változat, egyre több a lazán kezelt alternatív változatok. Olyannal is lehet találkozni, hogy LGBTTTIQQA…

Professzor – Jut eszembe, hogy én O-ról és P-ről is hallottam, ami omni-, illetve pánszexuálisokat jelentene…

Mester – És hogy senki ne mondhassa, hogy ki van rekesztve, jó ideje odatesznek egy + jelet…

Kapitány – Éppen ezt akartam – nagy tisztelettel és kellő diszkrecióval – megtudakolni: megtaláljátok-e ebben a már kellően kimunkált mozaikszóban a nektek megfelelő betűt?

Doktor – Magyarul egy come outot kérsz tölünk…

Kapitány – Semmiképpen nem szeretnék kínos helyzetbe hozni valakit. Inkább egy igen-nem választ…

Professzor – Én egyenes leszek: ebben nincs benne az én betűm, pedig lassan mi is kisebbségnek fogunk számítani… Már mint mi, a heretoszexuálisok…

Mester – Szerintem az, hogy az én betűm benne van-e, magánügy és nincs semmilyen különösebben jelentősége. Ami számít: lesz-e a társadalomban elég erő az emberi tisztaság és az állati tisztátalanság szétválasztásához. Semmiben nem korlátozva a tisztaságot, és mindenben gátolva a tisztátalanságot. Mert nagyon nem lenne jó egyszer egy C-t meg egy Z-t látni ebben a szivárványos betűsorban.

Kapitány – Miért, mik ezek?

Professzor – Gondolom cripto- és zoofilok. Akik halottakkal meg állatokkal szeretnek szexelni…

Doktor – Hullával szexelni, ez szörnyű, ez csakugyan betegség. Közben úgy tudom, hogy állattal közösülni ősrégi szokás, és ma is meglepően gyakori…

Kapitány – Ezek a betűk valóban szörnyűek, ám tény, hogy léteznek. És ez egyet bizonyít: valahol valamilyen határt meg kell húzni…

Professzor – Ez soha nem volt, és soha nem lesz egyszerű feladat… És még sok meglepetésre kell felkészülni. Mert uygebár hamarosan leginkább robotokkal fogunk szexelni…

Doktor – Azoknál pedig a gender állapot gombnyomás kérdése….

* * *