2049 - A robotok állampolgársága – A professzor asszony próféciái

Professzor – Szerintem 2049-re Hollandiában vagy Svédországban elsőként teszik majd lehetővé a robotok számára az állampolgárság megszerzését.

* * *

2016 – Trumpot választják elnöknek – A professzor asszony próféciái

Professzor – Hiába minden igyekezet, Trumpot választják meg amerikai elnöknek, szavazói – kezdetben nagy – örömére.

* * *

2016. június 26. – A búcsúzások hete

Professzor – A búcsúzások hete ez… Kis és nagy búcsúzások…

Kapitány – Mire gondolsz, tanult barátnőm?

Professzor – Először By-by, Egyesült Királyság, utána By-by, MSZP, a végén By-by, EB.

Kapitány – Igen, by-by MSZP, de isten hozott MSZDSZ…

* * *

Bon mot – Nyugat

Kapitány – Magyarország mindig arra vágyott, hogy a Nyugathoz tartozzon….

Mester – Megnyugodhatunk. A Nyugat-Balkán szilárd része vagyunk.

* * * 

Brexit or not brexit

Kapitány – Évek óta folynak a viták Nagy-Britanniában: kilépni vagy nem kilépni. Napokon belül eldől, mire szavaznak a brit állampolgárok. Szinte kár addig spekulálni és tippelni. Az viszont izgalmas és fontos kérdés, miért volt ez az egész, illetve, mi lesz a folytatás?

Professzor – Egyetértek, hogy a mély összefüggések fontosabbak, mint a politika napi hírei, de ennek a referendumnak a szokásos napi híreknél nagyobb lesz a jelentősége. És egyébként is, tippelni jó játék, nem? Borítékoljuk tippjeinket!

Doktor – Minek borítékoljuk? Négyünk véleménye bizonyosan nem jut el a britekhez, hogy befolyásoljuk őket. Én biztosra veszem, hogy bent maradnak.

Kapitány – Az utóbbi napok hírei alapján azt kezdem hinni, hogy a kilépés nyer.

Professzor – Én is azt hiszem, hogy ugyan minimális többlettel, de a bennmaradás győz.

Mester – Én nem látom megjósolhatónak az eredmény, ezért nem tippelnék. Én csak annyit látok, hogy a pro és kontra erők két szinten mozognak. Az egyik szint a tömegpszichológia. Itt két erős motiváló erő hat egymás ellen. Az egyik oldalon van a dac, sőt a harag, az ellenkezés, a változtatás igénye. A másik, amely sokszor erősebbnek bizonyul: a félelem a változástól. Tehát ezen a szinten az első a kilépést, a második a bennmaradást támogatja. És jelenleg itt kétségtelenül az első erősebb. De van a másik szint: és ez a tudatos érdekérvényesítés. Beleszólnak kemény gazdasági, de igen súlyos geopolitikai érdekek is, erős csoport- és pártérdekek stb. Mindezt a politika és a média közvetíti, manipulálja, ködösíti, vezérli. Itt már az állás egyértelműen a bennmaradásnak kedvez…

Professzor – De igazából milyen erők állhatnak itt szemben egymással? Kinek köszönhetjük ezt az egész közjátékot, amely kellően elbonyolítja az amúgy is nagy bajban lévő Európai Unió helyzetét?

Mester – Erő mindenre van, és mindennek az ellenkezőjére is. Vannak erők a kilépés mellett, és vannak erők a bennmaradás mellett. Az egész egy ártatlannak látszó pókerjátszmaként kezdődött el, amelyet Cameron vállalt be néhány brit követelés érdekében. Csak későn kapott észbe, hogy ezzel veszélyes szellemet engedett ki a palackból.

Kapitány – Ezért ebben a témában ő maga sokáig se köpni, se nyelni nem tudott…

Doktor – Szerintem zseniális játékos, és mindent el fog érni, amit akart, és végül bent tartja Nagy-Britanniát az Unióban. Ez pedig csak hasznára válna az európai integrációnak. Ha netán Nagy-Britannia kilépne, ezzel megpecsételődne az Unió sorsa. Egész Dél-Európa, Franciaországgal egyetemben egy gazdasági csődtömeg. Németország magához öleli a kelet-európai félgyarmatait… Nem is merem folytatni…

Professzor – Nem értek egyet veled, fiatal barátnőm. Én egyáltalán nem tartanám tragédiának, ha Nagy-Britannia kilépne az Unióból, hiszen soha nem érezte magát egy közösségben a kontinenssel. Én hajlamosabb vagyok egy jóval pozitívabb forgatókönyvet vizionálni. A britek kikiáltják a köztársaságot, és csatlakoznak az USA-hoz annak ötvenegyedik államaként, hacsak Skócia és Wells nem indulnak külön utakon, vagy ide, vagy oda…

Mester – Pontosan ezekre és az ezekhez hasonló további forgatókönyvekre gondolok én is, amikor a mélyben munkálkodó nagy összefüggésekre hivatkoztam a napi eseményekkel szemben. Minden felvázolt és fel nem vázolt apokaliptikus és romantikus alternatíva hosszú ideig megmarad, mert ezeket semmilyen politikai performánsz nem tűntetheti el. Fontos ezeket ismerni, és azokhoz mérhető felelősséggel, bátorsággal és innovációval építeni jövőnket.

 * * *

A korrupcióról

Kapitány – Mit gondoltok, barátaim, a korrupcióról? Egyáltalán létezik ilyen? És ha mégis, mérhető-e? És amikor egyesek azt állítják, hogy mérik, mennyire korruptak lehetnek eredményeik?

Professzor – Azért elfogadni a korrupció létezését, mert sokan beszélnek róla, a médiában, magánbeszélgetésekben is röpködnek a híresztelések, gyanúsítások, vádak, mindenféle általánosítások, oktalanság lenne. „Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél…” Egyszerű népi bölcsességekre nem lehet alapozni felelős diagnózist…

Doktor – Gondolom, mégsem vonod kétségbe a korrupció létezését? Akkor mivel magyaráznád meg a mesébe illő történeteket, amelyeket megismertünk itthon az elmúlt években?

Professzor – Sajnos, el kell fogadni, hogy a korrupció igen is létezik, sőt, éppen az általunk jól megismert hazai történetek támasztják alá, hogy létezik, éspedig felháborító mértékű. Én csak arra akartam figyelmeztetni, hogy komoly érvek, és még komolyabb feltárás kell, kezdve az oknyomozó újságírással egészen a bűnüldözői munkáig, nem kihagyva az igazi tudományos kutatást.

Mester – Én azt hiszem, hogy akármennyire gyenge és elfogult a hatósági, és ezen belül – horribile dictu – a bűnüldözői munka, az már szolgált elegendő bizonyítékot a korrupció ezer fajtájára. Ez egyszerűen logikailag elegendő, hogy a korrupció létezésének kérdését lezárhassuk. Még akkor is, ha az is biztos, hogy az ilyen bizonyítékok egy része újfent korrupt. Sok olyan esetet ismerünk itthon és főleg a nagyvilágban, amikor a hatalom korrupciós vádakkal próbálja – nem sikertelenül – kiiktatni ellenfeleit. Az úgymond ismert történetek viszont inkább arra jók, hogy valami képet alkothassunk magunknak a fel nem tárt korrupció mértékéről.

Doktor – Normális országokban ez mozoghat 5 és 10% között. Mi most nem ebbe a körbe tartozunk…

Kapitány – Én már olyan önostorozást is hallottam, hogy míg máshol bevett szokás a közpénz 10%-át ellopni mindenféle pályázaton, nálunk a pénz 90%-át lopják el.

Professzor – Az biztos, hogy ez nem a jellemző, de az is biztos, hogy nem ritkaság, különösen a civil szférában, ahol mindenféle agyrémekért is lehet pénzt nyerni. És ez, érdemes külön aláhúzni, nem lopás, hanem korrupt összejátszás, mert ha lenne egy valamennyire tisztességes ellenőrzés, képtelenség lenne a támogatás 90%-át zsebre vágni…

Doktor – Két zsebre elosztani…

Mester – Több, mint szomorú, hogy valóban az úgynevezett civil vagy nonprofit szférában divlik ez a gyalázat, amikor éppen ott kellene tudni megtalálni a társadalom értékeit és egészséges erőit…

Professzor – Azokat is megtalálod ott, de a mindenfelé elkötelezett „hasznos idiótákat”…

Kapitány – Meg profi parazitákat, közvetítőket… Hány milliárd közpénz folyt el virágkötők képzésre, hátrányos helyzetűek felzárkóztatására, múló politikai divatok népszerűsítésére… de ez végül is az aprópénz… Engem ennél is jobban elkeserít, hogy a korrupció nem csak a közpénz megdézsmálása a hatalom által, hanem  jelen van az élet minden szintjén: korrumpálni kell az önkormányzatnál, a kórházban, a rendőrt, a mestert…

Mester – Kérlek, bátor kapitányom, ezt ne mondd, hogy korrumpálni kell! Korrumpálni nem kell, ellenkezőleg: korrumpálni bűn. Bárki bűnbe eshet, jelen esetben csak és kizárólag szabad akaratából. A feladat az, hogy mi magunk ezt sose tegyük, és mindenki mást is óvjunk ettől, azzal is, hogy ezt erősítjük, és nem azt, hogy korrumpálni kell, hogy gördülékenyen menjenek dolgaink…

Professzor – Csodálom elszántságodat, Mester, de legyünk realisták: nem a gyenge gyarló állampolgárok tömege a hibás, ha makacsul tartja magát az átok paraszolvencia, vagy a hivatali baksis. A társadalom feladata lenne, hogy változtasson az évezredes mechanizmusokon…

Mester – Teljesen egyetértek veled, tanult barátnőm, sőt, tovább megyek: az én feladatom, hogy tegyek valamit. És a te feladatod is. És a miniszterelnök feladata is. Ami fontos: ne beszéljünk, hanem cselekedjünk. Vagyis konkrét cselekvésekről beszéljünk!

Doktor – Ahogy ismerlek, szeretett Mesterem, nyomban előrukkolsz egy konkrét cselekvés példájával.

Mester – Erre ugyan nem készültem, de ez olyan kedves provokáció, hogy íme! Ismeritek azt a régi arab mesét az öregember testamentumáról? Meghagyta, hogy minden vagyon a két fia közül arra szálljon, akinek tevéje másodiknak ér célba egy adott távon. Ugye, lehetetlen a megoldás – pont úgy, mint a korrupció felszámolása – hiszen egyik fiú sem akar majd haladni – mint ahogy most a korrupció bajnokai. De erre mit cselekszenek a fiúk: mindegyik felpattan a másik tevéjére és veszettül hajtja… Azt kellene csinálni, hogy a közbeszerzésekkel foglalkozó szervezet vezetését az ellenzékre kellene bízni.

Kapitány – Zseniális! A kormány pedig állandóan lesi, és biztosra vehetjük, hogy egyetlen gyanús dolog nem maradt elleplezve…

Professzor – Szellemes, de félő, hogy a gátlástalanság ezen is talál majd fogást. Legfeljebb a hírhedt Dávid-arány, az a bizonyos 70-30%, fifti-fifti-re változik…

Mester – Igen az álszentek fokozhatják a helyzetet, de bizni kellene, hogy egy ilyen fordított helyzetben a konspiráció kockázata annyira megnő, ahogy az átláthatóság is, hogy a köz mindenképpen jobb pozícióba kerülne… Ami biztos, a korrupció valóban százfejű sárkány, és egy ilyen intézkedés nem elegendő. Sok gondolat kell, sok cselekedet, hosszú ideig. De le kell győzni ezt a sárkányt.

* * *

Új polgárháború?

Professzor – Kezdetkor úgy festett az amerikai elnökválasztási kampány, hogy a verseny a demokratikus Hófehérke és a hét republikánus törte valamelyike között dől majd el, sok móka és pazar látványosságok közepette. Erre mi történik? Hófehérke demokratikus széke meginog, keményen meg kell küzdenie egy demokratikus szocialistával, egy ősz hajú nagyapával. Az ellentáborban viszont a sok törpe összetöpörödött, ellenben a közéjük keveredett idegen csúf óriássá nőtt.

Mester – Igen, valóban meglepően, fölöttébb érdekesen alakult a kép. De hozzá kell tenni, hogy szerintem most nem mondhatjuk, hogy a kezdeti egy biztos itt, sok bizonytalan a másik oldalon simán megfordult volna. Inkább kiegyenlítődött: mert nem szabad kifelejteni a számításból a republikánus oldalon a nyulat a kalapban.

Kapitány – Így van, ez már többen előrevetítették, hogy a pártvezetés képtelen lesz belenyugodni Trump jelölésébe, és a konvención előállnak egy kompromisszumos jelölttel.

Professzor – Ez megtehetik, és akkor legelőször a Republikánus párt robban.

Doktor – Robban, vagy ketté törik. És ez nem lenne tragédia. Legalább meglenne az emésztőgödör az ilyen szélsőségesek és gyűlölködők számára.

Kapitány – Nagyon tévedsz, fiatal barátnőm, ha azt hiszed, hogy a történet néhány deviáns figuráról szól, akinek megérdemelt sorsa egy emésztőgödörben végezni.

Doktor – Nem, tisztelt kapitányom, te tévedsz, ha azt hiszed, hogy nem látom azokat a valóságos problémákat, amelyeket ezek a „deviáns” személyek ördögien meglovagolnak.

Professzor – Szóval, te is látod „azokat a problémákat”. Akkor már sokan vagyunk, akik látnak valamit… Nincs más hátra, mint leülni, és békésen egyeztetni… Mert, tudod, a valóságban minden olyan, mint a hagyma: az egyik réteg alatt van egy másik, és így tovább… Amit te problémának látsz, az valahogy valóban probléma, de egyben következménye valaminek, ami mélyebben fekszik. A liberális barátaink sokféle valós de zömében „makrogazdasági” problémát látnak, és ezekre meg is vannak a „bevált” receptjeik: több szabadság, de főleg több lessez-faire… Csakhogy a „látható” makrogazdasági problémák alatt vannak mikroemberi problémák, és ezekre a több lessez-faire nem gyógyír, hanem a bajok tetézése, az emberek elárulása.

Mester – Lám, még kis baráti körünkben is milyen indulatokat szítanak ezek a problémák. Csodálkozhatunk-e, ha ezek egy olyan hatalmas országban, mint Amerika, ahol minden iparban a legjobb és a legrosszabb előállítására képesek, most forrásponton vannak?

Kapitány – Szerinted, Mester, mire lehet számítani? Mert ott most mindenki ezer fordulattal kampányol, ostoroz, ígérget, de megvalósítható stratégiája kinek van? És mi lesz, ha a felcsigázott társadalom mélységesen csalódik? Van hova hátrálni?

Mester – Hátrálásban az ember verhetetlen, de néha elszakad a cérna, és akkor is felborítja az asztalt és mindent, ha éppenséggel tudott volna még egy kicsit hátrálni, és ott kötni egy jó kompromisszumot… De mindez csak morfondírozás. A konkrét helyzet viszont valóban robbanásveszélyes, ha győz, ha veszít a jelöltünk. Én most esélyt látok mind a négy futó számára, tehát beleértve a még a kalapban gubbasztó nyulat is.

Kapitány – De mekkora esélyt adsz a mostani jelölteknek?

Mester – Az, hogy kinek mekkora az esélye, szerintem értelmetlen spekuláció… Sokkal értelmesebb feladat kielemezni a különböző esetek várható következményeit. Ami rendhagyó az idei amerikai elnökválasztásban az, hogy talán először az amerikai történelemben az előharcok valóságos ideológiai törésvonalak mentén zajlanak, és nem egy Kóka vagy Pepsi típusú közjáték. Éppen ezért óriási a kockázata a pártszakadásnak mindkét oldalon.

Professzor – Szinte biztos vagyok, hogy ha pártvezetés végül valóban elgáncsolja Trumpot, ő másnap függetlenként indulna a tényleges választáson. De akkor ha formálisan nem is lenne pártszakadás, egykettőre összeállna mögötte egy új nacionalista mozgalom. Más a helyzet viszont Snders-szel. Ő idős ember, lojális demokrata, ő talán nem látványosan, de bölcsen belenyugodna a vereségbe…

Mester – Ebben igazad van, de a folyamatok nincsenek ennyire kiszolgálva a forgalomban lévő aktoroknak. Ha van egy mozgás, az megtalálja a mozgalmárát. Ezért gyanítom, hogy ha Sanders nem nyeri el a demokrata jelöltséget, azok a zömében fiatal tömegek, akik torkig vannak az eddigi viszonyokkal, nem fognak felsorakozni Clinton mögé, hanem elindítanak egy új feltehetőleg erősen szociáldemokrata mozgalmat.

Doktor – És ha Sanders nyer? Kikiáltják az Amerikai Népköztársaságot.

Mester – Nem hiszem, hogy kikiáltanák. De felépíthetik. Mert ez lenne a kiút.