2013. augusztus 14., szerda

A napi programról

Professzor – Úgy gondolom, minden ember számára fontos, hogy jól szervezze meg a napját. Szerinted, Mester, milyen a jó napi program?
Kapitány – Erre én is kíváncsi lennék! Magam is mindig a rendre törekszem, bár kerülök minden ostoba merevséget. De sokszor érzem, hogy a rend és az igyekezet kevés ahhoz, hogy az ember este lefekvéskor elégedett legyen.
Doktor – Kétlem, hogy lennének ebben mindenkire és mindenkorra érvényes receptek… Ugyanúgy, mint ahogy másban sincsenek.
Mester – Ebben, mint ahogy másban nincsenek megosztható receptjeim, tapasztalataim annál inkább. Ezeket magam is állandóan figyelem, értékelem. Mindig az lebeg a szemem előtt, hogy holnap jobban kellene csinálni a dolgokat. És ez a fontos, nem az, hogy valamilyen előírást kövessek.
Professzor – Tehát a tapasztalatok figyelése és értékelése is egy napi feladat?
Mester – Igen, ez elménk egy folyamatos feladata. De nyugodtan rábízhatjuk a visszajelzést. Egyáltalán nem szükséges napi jelentéseket elvárni. Az a fontos, hogy elménk mindig éber és fürge legyen. Ne legyen rest jelezni, ha van mit. Ajánlott napi feladatokból pedig hatalmas választékunk van.
Professzor – Melyek azok, amelyeket nem szabad mulasztani?
Mester – Nem tudom, vannak-e ilyenek, most nem beszélve az egyszerű biológiai szükségletekről.
Doktor – Ebbe mi tartozik? Tán a szerelem is?
Mester – Hát a szerelmet nem nevezném egyszerű biológiai szükségletnek. Ebbe a körbe azokat a triviális szükségleteket kellene sorolni, amelyek nem függeszthetők fel vagy nem késleltethetők, mint például a lélegzés vagy éppenséggel az alvás.
Kapitány – Van még egypár napi biológiai szükséglet, de bizonyára fölösleges ezekről beszélni napi programunk kapcsán.
Mester – Bizonyára fölösleges, de tudjuk mennyire fontos vigyázni ezekre is. Helyes légzésünk és a jó alvás a különösen fontos napi feladataink közé tartozik.
Professzor – Amíg gyerekek vagyunk, ezzel nincs gondunk, de a modern kor felnőtt embere különböző okokból elszokik az ösztönös jó légzésről.
Doktor – És még inkább a jó alvásról…
Kapitány – A helyes légzésre akár óránként kellene figyelmeztetni magunkat, és különféle légző gyakorlatokat csinálni.
Mester – Így igaz, erre naponta többször is érdemes figyelni. De visszatérve az előző megjegyzésemre, megismétlem, hogy alig ha lenne olyan feladat, amely ne tudna elmaradni egyik-másik nap, beleértve a táplálkozást is. Nem tudom, kitalálnátok-e azt az egyet, aminek a mulasztását nem tudnám elfogadni?
Doktor – Talán a fogmosás?
Kapitány – A munka! Nem lehet nap értelmes munkálkodás nélkül!
Professzor – Én a tanulás kihagyását nem tudnám elfogadni. Erre mi lehet a mentség?
Mester – Soha senkit nem biztatnék arra, hogy ezek közül bármelyiket kihagyja a napi programból. De nézzük reálisan a dolgokat! Egyiknek a kihagyása miatt sem dőlne össze a világ. Szerintem egy dolgot nem szabad elmulasztani: legalább egyszer meditálni.
Doktor – Miért, akkor összedőlne a világ?
Mester – Ettől ne tarts! Szememben a lényeg az, hogy építsünk fel egy magunkban egy értékrendet, amelynek lennie kell egy legfőbb értéke. A meditáció arra szolgál, hogy ezt a legfontosabb értéket megérintsd, megízleld. Az ebéded arra szolgál, hogy más értékeket vegyél magadhoz: táplálékot, energiát, vitaminokat, örömet. Hát hasonlítsd össze ezeket az értékeket értékrended legfőbb értékével, és döntsd el, ha minden feladat nem fér bele a mai programodba, egy étkezést vagy a napi meditációt hagynád ki!
Professzor – Sejtem, hogy milyen fontos szerepe lehet a meditációnak életünkben. Egypárszor eddig is szóba hoztad ezt, de még nem beszéltél nekünk mélyebben. Jó lenne, ha rászánnánk erre egy külön beszélgetést.
Kapitány – Remélem, minél előbb kerül erre sor.
Doktor – Számítunk erre, Mester, de most folytassuk a napi programot. Éppen hogy eljutottunk az első – igaz, kihagyhatatlan – eleméhez.
Mester – Kedves barátaim, későre jár, azt hiszem, holnap kellene folytatni…


Életútmutató

* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése