Professzor – Úgy
gondolom, minden ember számára fontos, hogy jól szervezze meg a napját.
Szerinted, Mester, milyen a jó napi program?
Kapitány – Erre én
is kíváncsi lennék! Magam is mindig a rendre törekszem, bár kerülök minden
ostoba merevséget. De sokszor érzem, hogy a rend és az igyekezet kevés ahhoz,
hogy az ember este lefekvéskor elégedett legyen.
Doktor – Kétlem,
hogy lennének ebben mindenkire és mindenkorra érvényes receptek… Ugyanúgy, mint
ahogy másban sincsenek.
Mester – Ebben,
mint ahogy másban nincsenek megosztható receptjeim, tapasztalataim annál
inkább. Ezeket magam is állandóan figyelem, értékelem. Mindig az lebeg a szemem
előtt, hogy holnap jobban kellene csinálni a dolgokat. És ez a fontos, nem az,
hogy valamilyen előírást kövessek.
Professzor – Tehát
a tapasztalatok figyelése és értékelése is egy napi feladat?
Mester – Igen, ez
elménk egy folyamatos feladata. De nyugodtan rábízhatjuk a visszajelzést.
Egyáltalán nem szükséges napi jelentéseket elvárni. Az a fontos, hogy elménk
mindig éber és fürge legyen. Ne legyen rest jelezni, ha van mit. Ajánlott napi feladatokból
pedig hatalmas választékunk van.
Professzor –
Melyek azok, amelyeket nem szabad mulasztani?
Mester – Nem
tudom, vannak-e ilyenek, most nem beszélve az egyszerű biológiai
szükségletekről.
Doktor – Ebbe mi
tartozik? Tán a szerelem is?
Mester – Hát a
szerelmet nem nevezném egyszerű biológiai szükségletnek. Ebbe a körbe azokat a
triviális szükségleteket kellene sorolni, amelyek nem függeszthetők fel vagy nem
késleltethetők, mint például a lélegzés vagy éppenséggel az alvás.
Kapitány – Van még
egypár napi biológiai szükséglet, de bizonyára fölösleges ezekről beszélni napi
programunk kapcsán.
Mester – Bizonyára
fölösleges, de tudjuk mennyire fontos vigyázni ezekre is. Helyes légzésünk és a
jó alvás a különösen fontos napi feladataink közé tartozik.
Professzor – Amíg
gyerekek vagyunk, ezzel nincs gondunk, de a modern kor felnőtt embere különböző
okokból elszokik az ösztönös jó légzésről.
Doktor – És még
inkább a jó alvásról…
Kapitány – A
helyes légzésre akár óránként kellene figyelmeztetni magunkat, és különféle
légző gyakorlatokat csinálni.
Mester – Így igaz,
erre naponta többször is érdemes figyelni. De visszatérve az előző
megjegyzésemre, megismétlem, hogy alig ha lenne olyan feladat, amely ne tudna
elmaradni egyik-másik nap, beleértve a táplálkozást is. Nem tudom, kitalálnátok-e
azt az egyet, aminek a mulasztását nem tudnám elfogadni?
Doktor – Talán a
fogmosás?
Kapitány – A
munka! Nem lehet nap értelmes munkálkodás nélkül!
Professzor – Én a
tanulás kihagyását nem tudnám elfogadni. Erre mi lehet a mentség?
Mester – Soha
senkit nem biztatnék arra, hogy ezek közül bármelyiket kihagyja a napi
programból. De nézzük reálisan a dolgokat! Egyiknek a kihagyása miatt sem dőlne
össze a világ. Szerintem egy dolgot nem szabad elmulasztani: legalább egyszer
meditálni.
Doktor – Miért,
akkor összedőlne a világ?
Mester – Ettől ne
tarts! Szememben a lényeg az, hogy építsünk fel egy magunkban egy értékrendet,
amelynek lennie kell egy legfőbb értéke. A meditáció arra szolgál, hogy ezt a
legfontosabb értéket megérintsd, megízleld. Az ebéded arra szolgál, hogy más
értékeket vegyél magadhoz: táplálékot, energiát, vitaminokat, örömet. Hát
hasonlítsd össze ezeket az értékeket értékrended legfőbb értékével, és döntsd
el, ha minden feladat nem fér bele a mai programodba, egy étkezést vagy a napi
meditációt hagynád ki!
Professzor –
Sejtem, hogy milyen fontos szerepe lehet a meditációnak életünkben. Egypárszor
eddig is szóba hoztad ezt, de még nem beszéltél nekünk mélyebben. Jó lenne, ha
rászánnánk erre egy külön beszélgetést.
Kapitány – Remélem,
minél előbb kerül erre sor.
Doktor – Számítunk
erre, Mester, de most folytassuk a napi programot. Éppen hogy eljutottunk az
első – igaz, kihagyhatatlan – eleméhez.
