Kapitány –
Gondolom, mostanában ti sem tudjátok kivonni magatokat az általános foci-őrület
alól…
Professzor
– Mi az, hogy foci?
Doktor – Ha-ha-ha…
Mi az, hogy őrület?
Kapitány –
Nem rossz dolgok ezek. És tetszik-nem tetszik, a foci jó ideje a világ legnépszerűbb
játéka. Nem csodálkoznék, ha a nézettségi statisztikák szerint többen nézik a
foci-vb-t, mint az olimpiát…
Mester –
Az nem is gond, hogy a verseny izgalma összehozza az egész emberiséget. Jó
dolog egy ilyen közös élmény…
Kapitány –
Különösen, ha kézügyedben van egy jó hideg sör és valami finom rágcsálnivaló…
Professzor
– Biztos nem kell a bűnök kategóriájába sorolni ezt az idillt, de mint egy nyomuló
életmód jelképe nekem szörnyű…
Mester –
Én azt a foci-szeretetet tartanám egészségesnek, amely hetente kihív egy közeli
focipályára vagy a rétre, és megkergeti veled a labdát…
Doktor –
Ennek abszolúte semmi akadálya! Ma már minden jóra való faluban van egy tisztességes
stadion…
Professzor
– Egyetértek a Mesterrel, hogy a sport gyakorlása a jó, és nem a bámulása. Szerintem
botrányos és felháborító a mostani helyzet, amikor egy velejéig korrupt
szervezet bűvöli és dagasztja focinak álcázott bizniszét, a fennálló rend és az
azt kiszolgáló média legnagyobb örömére…
Doktor – Mostanában
Brazíliában sokan osztják ezt a véleményt, de nem szavakban, hanem tettekben…
Kapitány –
Ó, ez egy egészen más történet. Én azt hiszem, ebben most tanult barátunk
alaposan melléfogott. Mert valóban sok a tiltakozó Brazíliában, de hát senki
nem csodálkozik azon, hogy hogyan lehetséges, hogy a focit a világon a
legjobban imádó nép ilyen vehemenciával rontja saját ünnepét? Szerintem ez az
egész tiltakozó hullám a baloldali elnöknek szól. Igen, túl sok a baloldali
vezető Latin-Amerikában…
Doktor – A
brazilok nem csak abból ismerszenek, hogy imádják a focit. Ők is normális
emberek, akik normálisan akarnak élni, és rühellik az állam fáraói költekezéseit.
Mester – A
két dolgot fontos lenne különválasztani. Magam is támogatok minden jogos
tiltakozást, és még inkább minden jogos harcot. De harcolni jól megválasztott célokért,
jól megválasztott eszközökkel érdemes. Ebben az esetben én is arra hajlok, hogy
a brazíliai tiltakozó hullámot egyes szítják, és manipulálják.
Professzor
– Nem lesz könnyű ezeket leleplezni, és az is lehet, hogy soha nem is fogják.
Mester –
Ugyanakkor látni kell az emlegetett fáraói költekezések igazi súlyát és
mechanizmusát. Ez pedig az emlegetett szervezet, de még inkább az általános
tőkés filozófia következménye: ostobán és vakon hajszolni a még nagyobb
profitot. Ennek egyik jellemző vonása a foci világban a gigantizmus: még újabb,
még nagyobb, még drágább stadionok…
Kapitány –
De hát van ennek alternatívája? Négyévente zajlik a vb! Egy ország történetében
pedig száz vagy ötszáz évente! Akkor miért ne húzzanak fel néhány új
csodastadiont?
Mester –
Mert fölösleges kiadás egy olyan világ, amelyben az egészségügy és az oktatás
kétszer akkora költségvetésért kiált, mint amennyihez jut. Én egyszerűen azt
csinálnám, hogy a vb-rendezést egy egész országcsoportra bíznám. Ahány
csoportban kezdik a vb-t, annyi országra. A végén a döntőket ezek egyikében
lehetne rendezni. Így minden rendező országnak gyakorlatilag egy egyetlen –
alapszabályként már jelentkezéskor meglévő – stadiont kellene biztosítania a
vb-hez. Az új presztízs stadionok építése rendszerint ostoba holt befektetés.
Ehelyett tartós életminőség-javításra, munkahely-teremtésre lehetne fordítani –
egy jóval szerényebb összeget.
