Kapitány –
Annyi fenyegetődzés után z amerikaiak végre megindították azt a bizonyos
impícsmentet Trump ellen… Mi lesz ebből?
Professzor
– Pontosítsunk: nem az amerikaiak, hanem a képviselőház demokrata vezetői
kezdeményezték ezt, európai szemmel nézve, igen érthetetlen, és nem éppen
demokratikus szabályok szerint. Kezdve azzal, hogy az eljárás megindításáról
nem a képviselőház döntött, hanem – úgy tűnik – egy személyben Nancy Pelosi, a
ház szóvivője.
Mester – Akit
sokfelé, bizonyára megszokásból, a képviselőház elnökeként emlegetnek. Amúgy ez
mellékes. A hölgy bizonyára nem vétett a jogszabályok ellen, hiszen már ötven
éve benne van a politika sűrűjében, és – ne legyen kétségünk – profi, nagyon
profi csapat támogatja.
Doktor – Az
előzetes szavazás hiányát sem lehet kifogásolni, egyelőre az eljárás
előkészítése lett megindítva, miközben gyűlnek a képviselői támogatások.
Mester –
Így van. Ezért maradjunk két lényeges kérdésnél: jogos-e maga a vád, és milyen politikai
következményei lesznek a kezdeményezésnek?
Doktor –
Szerintem napnál világosabb, hogy súlyos vétek, bizonyára bűncselekmény
külföldi államtól segítséget kérni az elnök újraválasztása érdekében.
Professzor
– A demokraták táborából, és a meanstremből mindenki és minden ezt sulykoló elképesztő
erővel, ellentmondást nem tűrő arroganciával, ám közben nem hajlandók azzal
foglalkozni, hogy szégyenteljes gyakorlat, ha egy alelnök fia, és ki tudja még
hány politikus rokona, barátja elfoglal mindenféle igazgatótanácsi állásokat az
új szövetségeseknél, és tetejében mindenféle gyanús üzletekbe keverednek.
Mester –
Ez a gyakorlat valóban elkeserítő, hiszen azt mutatja, hogy „ők sem jobbak”,
mondhatni – senkinél. De én konkrétabb – és fontosabb – érvet látok az általam
egyáltalán nem kedvelt Trump mellett: az érintett személy, a volt alelnök most
az elnökségre pályázik. Gondoljunk bele, mi történne, ha fia ügyeit most
elsikáljuk, ám közben az apja – csodák csodája, az Egyesült Államok új elnöke
lesz. Nem jelent-e majd nemzetbiztonsági kockázatot a fel nem tárt igazság,
amely az ukránok, vagy akár az oroszok, vagy bárki kezébe kerül. Hát nem abszolút
nemzeti és nemzetbiztonsági érdek, hogy az elnökjelöltekről és családtagjaikról
minden tudható és tiszta legyen?
Kapitány –
Teljesen igazad van, Mester! Közben halkan megkérdeezem: nem kellene attól
tartani, hogy ilyen „baráti kérésre” és a levegőben lógó egymilliárd dolláros
amerikai segély mellett, az ügyészség olyan „igazságot” szállít, amilyen köll?
Professzor
– Ugyan már, bátor kapitányunk! Hol láttál te ilyet a világon?
Mester –
Még csak annyi a témával kapcsolatban: furcsállom, hogy eddig senki nem
kísérelte meg ennek a nehezen kondható és misztikusan ható impícsment szónak a
magyarosítására. Pedig annyira adja magát: megbűnösítés. Hát nem jó, ha világosan
és érthetően beszélünk?
* * *
