Professzor
– Hát, ha nem is a haza, de a kormánypárt joggal átruházhatja a leghűségesebb
város címét Sopronról Győrre.
Kapitány –
Szentigaz… Bár kétlem, hogy boldog ettől akár a kormánypárt, akár Győr. Én
pedig kifejezetten szégyellem magamat.
Doktor –
Mi okod lenne neked, kedves és bátor kapitányunk a szégyenkezésre. Mindenki
viselje a maga felelősségét. A botrányhősre szavazó győriek nagyfiúk és
nagylányok. Éljenek most egész életükben ezzel…
Mester – A
felelősség nem a drága kapitányunké, nem a tiéd, nem a tisztelt professzorasszonyé,
nem az enyém. Felelősséget nem viselünk mások cselekedetéért, de az ország népe
egy nagy család. És igenis érint minket, ha családtagok gyalázatos dolgot
csinálnak. A mostani eset is ez: párthűség mindenekfelett? Első a párt? És csak
második a párt fennen hangoztatott keresztényerkölcs, családszentség?
Professzor
– Mi kellett volna ezeknek a hűséges lelkeknek, hogy ne szavazzanak erre az
alakra? Anyagyilkos legyen? Akár már talán? Egy kis szexorgia a jachton?
Korrupciós vádak? „ugyan már! És azok?”
Kapitány –
Félreértés ne essék. Szerintem szexelni alapvető emberi jog. És az, ha ez
jachton történik, nem súlyosbító körülmény. Akkor egy kicsit az, ha ezt a
jachtot a közpénzjellegét elvesztett közzsózsóból szerezték meg. De keresztény
jászolba terelgetni a népeket, mozgósítani a papokat, hogy a Pártért
agitáljanak a szószékről, és közben urizni, orgiázni, drogozni – ez gyalázat,
ez elfogadhatatlan.
Mester –
Teljes mértékben egyetértek veled, bátor kapitányunk. Most csak egyet mondok: akik
a bukott hősükre szavaztak, rossz szívességet tettek még a szeretett pártjuknak
is. Ennek lassú felismerése aligha hoz katarzist számukra. De az egész eset jó
lecke a társdalaom számára: mennyi feladatunk van még azért, hogy a nép
gondolkodó, szuverén emberekből álljon.
* * *
