Most mi lesz?

Ezek egyike – megint az amerikai elnökválasztásról

Professzor – Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy egy szűk hét, és ezek egyike az Egyesült Államok elnöke lesz!

Doktor – Pedig lesz, és remélem, hogy nem Trump!

Kapitány – Csakugyan, az egyiket kezdésnek biztosan megkapjuk, és remélem, hogy az nem Clinton lesz!

Professzor – Mester, te továbbra is úgy gondolod, hogy bárki is nyer, a rendszer magához idomítja, az egész izgalom csak színjáték?

Mester – Mindenki vevő az izgalomra, meg hozzá is ad, ne legyen hiányunk belőle, tehát az izgalom nem csak színjáték. Nagyon sokféle van belőle, és meg is kell tisztelni sokak jogos izgalmát, jogos félelmeit, avagy éppenséggel dühét, indulatát. Ezzel együtt biztos vagyok, hogy rövid, de talán középtávon sem lesz rendszer-összeomlás…

Professzor – Bár lehetnék én is ennyire nyugodt. Szerintem éppen hogy odáig fajultak a dolgok, hogy bárki is győz, soha nem látott zavargások törnek ki. Azon sem csodálkoznék, ha az ország polgárháború szélére jutna.

Doktor – Pontosan ezzel zsarol Trump, mi több, hergeli szélsőségeseit is, ezzel közvetlen felelősséget is vállal minden erőszakért, ami bekövetkezhet.

Kapitány – Ahogy ismerjük az ellentábor gátlástalanságát és agresszivitását, nem kisebb a veszély, ha ők veszítenek. Erre pedig máris kezdenek felkészülni. Kezdettől fogva sejthető volt, hogy Trump, felülve az országban lévő hatalmas elégedetlenségre, könnyen nyerhet is, ezért mozgósítottak minden elérhető erőt és eszközt. Ezért kellett elkeseredetten túlzásba vinni a választási előrejelzések manipulálását. Most szinte jól jött nekik az FBI intézkedése, hogy erre kenjék az erőviszonyok megváltozását.

Doktor – Megint jössz összeesküvés-elméleteiddel, kedves kapitány! De a gyanúd ott megtorpan, hogy esetleg a republikánus FBI-igazgató szívességet tesz a maga választotta lovának?

Kapitány – Te akartad tudni, hát megmondom: az Obama által kinevezett igazgató talán valóban örült is valamelyest, hogy kompenzálhatja a cég becsületén esett csorbát, miután igen gyanús, egyenesen aggályos módon mellőzték Hillary asszony elmarasztalását az eredeti vizsgálat végén, később pedig kitudódott – ezen a média fura módon nem sokáig csámcsogott –, hogy Hillary asszony jó barátja komoly pénztámogatást adott az egyik FBI-vezetőnek, aki éppen illetékes volt az ügy kivizsgálásánál.

Professzor – Ezek is érdekes és hihető összefüggések, de fejtsd ki nekem, bátor kapitányunk, fura szavad jelentését, mert megütötte ám a fülemet! Hogyan érted azt, hogy „kezdésnek megkapjuk” a két jelölt egyikét? Előételnek? És mi lesz a főfogás”

Kapitány – Nem szívesen gondolok erre, melyik normális ember képes lenne szívesen gondolni ilyesmire, de ismerve az amerikai történelmet, valamennyire a mostani helyzetet, azt kellene mondani: akárki is győz, számolhatunk azzal, hogy előbb-utóbb az alelnöke folytatja… És azok, jelen tudásunk szerint, üdítően szürke, gyenge személyiségek.

Mester – Ez sem jobb, mintha a befutó ágyú módjára elszabadul hajónk fedélzetén. Amerika is bánhatja, az egész világ is bánhatja, hogy nem Bernie Sandersnek vagy egy hasonló figurának sikerült meglovagolnia az ország és a világ robbanásveszélyes elégedetlenségét. Talán a választások után a Sanders-féle A mi forradalmunk mozgalom önálló - és idővel meghatározó – erővé válik, egyébként a bajkeverők lépnek akcióba, és akkor az ég irgalmazzon nekünk.

* * *

A Népszabadság kivégzése

Professzor – Régen döbbentett meg valami ennyire, mint az a reggeli hír, hogy megszűnt a Népszabadság. Elsőre nem is fogtam fel az üzenetet, amit egy ismerősöm küldött, mert ez a két szó valahogy nem akart összeállni egy értelmes mondattá: „Megszűnt” meg „a Népszabadság”. Amikor pedig végül is fel kellett fogni, nem bírtam hírnek érezni, hanem valami idétlen, buta tréfának.

Kapitány – Hasonlóképpen meglepett engem is, de hamar rá kellett jönnöm, hogy olyasmi következett be, amire számítani kellett. Az pedig, hogy ennyire szent és érinthetetlennek éreztél egy újságot a mai világban, legalább furcsa. Nem azt mondták, hogy a Nap aludt ki, hanem egy olyan napilap, amely 26 éve menthetetlenül zsugorodik. Akkoriban az ország kiemelkedő napilapja volt, és egymillió példányban jelent meg, mára már kifejezetten kispéldányszámú réteglap.

Doktor – Mi az, hogy réteglap? A Népszabadság a szabadelvűek világszínvonalú lapja. És szabadelvűek, szerencsére, minden rétegben találhatók. A gond vele az volt, hogy a hatalom, különösen a mai gyalázatos hatalom kemény kritikusa lett. És ezt a szerepét, küldetését az utóbbi időben félelmetesen jól teljesítette.

Mester – Én sok mindenben nem értettem egyet a Népszabadsággal, ami valahol bizarr helyzet. Miért is kellene egyetérteni vagy egyet nem érteni egy újsággal, amikor annak nem lenne feladata egy ideológiának, világnézetnek a képviselete, hanem a tárgyszerű korrekt tájékoztatás. A Népszabadság pedig évről évre jobban kötelezte el magát egyfajta – meglehetősen szélsőséges – liberalizmus mellett, amelybe kényelmesen belefért a legvadabb antikommunizmus, újabban pedig a gyűlöletbe hajló ruszofóbia is. Nem vitatom, hogy emellett a szerkesztőségben sokan hordtak magukban kisebb-nagyobb mértékben egy sajátos baloldaliságot, szociális érzékenységet, de hát ez a „nyitottság” a liberalizmus régi sajátossága. Mindezzel együtt szerintem ez volt Magyarország messze legjobb, sőt, azt merném mondani egyetlen jó napilapja. És ugyanez érvényes a Népszabadság online változatára. Ezért most magam is lesújtva érzem magamat, meglopva, megfosztva a napilap-olvasás és az online tájékozódás lehetőségétől. Ennyiben ez a galád tett egy világra szóló botrány. És ami rosszabb: egy félelmetes fordulónap a modern magyar történelemben. Nem több és nem kevesebb történt ma, hogy ezzel a galád merénylettel belöktek egy sötét korszakba.

Doktor – Mondd úgy: belöktek egy marhavagonba, és ránk csukták az ajtót. Nem arról van szó, hogy már nem lehetne emigrálni innen, hanem a hatalom megmutatta, hogy minden eszköz birtokosa, mi saját erőből nem nyithatunk ajtót-ablakot, hogy friss levegőhöz, fényhez jussunk.

Kapitány – Kinek használsz ilyen szörnyű képekkel? Nem, nem az 1930-as éveket éljük. Harc van, kiszorítósdi is van, keményen. Csakhogy egyáltalán nem világos, kinek vannak nagyobb intellektuális és erőtartalékai. Érzésem szerint a liberális kaszt kikezdhetetlen pozíciókkal rendelkezik a világban.

Professzor – Ezzel egyetértek, és így a mi kis ducénknak nincs sok esélye… hosszabb távon… Ami, valljuk be, rémisztően hangzik nem csak a mi nemzedékünk számára, de minden ma élő ember számára…

Doktor – Nincs esélye Európában, de még ránk húzhatja a közeli Ázsiát.

Professzor – Kedves barátnőm, ilyen sors pillanatokban különösen fontos okosan elemezni a helyzetet, és keresni a kiutat. Mire jó a nem is burkolt antikommunizmus és oroszellenesség, hiszen ez legelőször is közös platformra teszi a liberalizmust és a veszett jobboldalt. Jó, rendben, jelenleg a veszett jobboldal minden lihegő antikommunizmusával együtt is itt-ott oroszbarát. Én akkor sem lennék büszke erre a közös vonásra. Ha azzal támadják a kormányzó párt prominenseit, hogy „Tovarisi, welkam!”, el is megy a kedvem, hogy veletek összefogva hirdessük, hogy „Non pasaran!” Mert ezek a gengszterek nem tovarisi, hanem szicíliai maffiózók, a szép régi-új kapitalizmus világából. És azok ellen nem a liberálisok vállalták az élethalál harcot, hanem az igazi baloldaliak.

Kapitány – Szomorúan figyelem ezt a vitát, és közben azon gondolkozom: elég csapás ért-e minket, hogy kijöjjenek belőlünk a fel nem dolgozott sérelmek.

Mester – Jó dolog megszabadulni a sérelmektől, de még jobb megtalálni a kiutat. És jelen esetben, ahogy általában is szokott lenni, a konkrét esetet kellene elemezni, végig gondolni a lehetséges lépéseket. Jelen esetben látjuk, hogy egy rendkívül gondosan előkészített akció történt. Az embernek egy szabályos déjà vu érzete támad. Motoros futárok széthordják a leveleket… Mint 2006 szeptember 17-én… És ezzel elkezdődik valami, ami gondosan elő van készítve… És aminek még nem látjuk a végét…

Professzor – A cél viszont annál világosabb: megszüntetni az egyetlen még számottevő független ellenzéki lapot, amely egyben portál is, a társadalmi nyilvánosság egyetlen működő tere. Régebben már több kísérlet történt a Népszabadság nyilt megkaparintására. Bizonyára emlékeztek Csintalan Sándor vásárlási szándékára. Ez eddig egyszer sem vezetett eredményre, közben a Népszabadság egyre veszélyesebb lett oknyomozásaival. Kellett most már egy megsemmisítő akció, egy célzott likvidálás, kerül, amibe kerül alapon. Ha egy ostoba – és a végén elcseszett – referendumra össze tudtak kaparni 20 milliárdot, a Népszabadság megsemmisítéséért is előteremtik…

Kapitány – Végül is rendesen adózunk…

Doktor – De ma este legalább többen végre nyugodtan fognak aludni, piros pöttyöket meg helikoptereket álmodni…

Mester – A kérdés az, hogy miképpen menthető meg a társadalom számára a nyilvánosság. És itt részben a Népszabadság csapatának van hatalmas felelőssége. Eladja-e magát, vagy csupán lassan-lassan szétszelődik, vagy felőrlődik egy keserves feltámasztási kínlódásban, vagy kitalál valami csattanós új formát? A szerkesztőség vezetői is nehéz helyzetben vannak: belebonyolódnak olyan reménytelen tárgyalásokba, amelyek csak arra jók, hogy valamennyire tompítsák az első reakciók hevességét, némi reménykeltéssel demoralizálják a riposztkeresést. Persze, az igazi feladat egy új nyilvánosság felépítése, amely már nem csak a liberális eszmék szócsöve, hanem az egész társdalomé.

2061 – Burka vagy szkafander – A professzor asszony próféciái

Professzor – 50 éven belül, talán 2061-ben – a sok új szúnyog és más vérszívó rovarok elterjedése miatt – teljesen általános, pontosabban: nélkülözhetetlen lesz mindenki, férfi, nő számára egy kényelmes burkára emlékeztető szkafander, egyszerűbben mondva: burka viselése.

* * *

2036 - Spanyol ajkú elnök az Egyesült Államokban – A professzor asszony próféciái

Professzor – 20 éven belül az Egyesült Államok megválasztja az első spanyol ajkú elnökét. De még ebben az évszázadban meglesz az első kínai ajkú elnökük is.

* * *

A magabiztosságról

Professzor – Egy időben a legnagyobb napilapunk azzal hirdette magát, hogy „A tájékozottság magabiztossá tesz.” Soha nem éreztem szimpatikusnak ezt az állítást, de eddig nem elemeztem gondjaimat vele. Végül is egy újság szlogenje nem különösebben fontos té,a önmagában. Mostanában viszont, sűrűn látva a kormány „Tudta?” című propagandasorozatát, eszembe jutott a szlogen, és meg is értettem, mi zavar abban. Meg is osztanám ezt veletek, de előtte megkérdezném: szerintetek mi teszi magabiztossá az embert?

Kapitány – A tudás!

Doktor – A butaság!

Mester – Az Emberhit!

Professzor – Mindhármotoknak sikerült meglepni, fiatal barátnőnk meg jól megnevettetett… Ám sajnos, igaza is van…

Mester – Az ő válasza nagyon helyesen arra figyelmeztet, hogy a magabiztosság nem egyforma, hanem van jó és rossz, vagy mondjuk ki kereken: ostoba magabiztosság…

Doktor – Bizonyára rengeteg fajta jó és rossz magabiztosságot lehetne felfedezni. Jó lenne egy olyan megszállott lajstromozó, mint Arisztotelész…

Kapitány – És az én válaszom vajon miért lepett meg, tanult barátnőnk? Éppen te vitatnád el a tudás elsőségét?

Professzor – Így, így! Én a legkevésbé. Csupáncsak én azt hittem, hogy te az erőt hozod fel. Ami nem is lenne téves megfigyelés…

Mester – A magabiztosságra valójában, mint a legtöbb dologra, nem elég az egyszavas válasz. Magam is úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy magabiztosak legyunk, éspedig a magabiztosság jó tartományában, tudás is, erő is, a butaság ellentéte is kell, vagyis bölcsesség – és nem utolsósorban az önmagunkba való hit, vagyis Emberhit. Személyes hitem, hogy a sok elem közül, ha egyet kell megemlíteni, jelen esetben én feltétlenül az Emberhitet emelném ki.

Doktor – Bizonyára igazad van ebben, kedves Mester, de nem tudok nem arra gondolni, hogy válaszod egyszerűen rád vall… Most csak Professzor asszony válaszát kellene megismernünk…

Professzor – Igen, igen… Nos, én arra gondoltam, hogy a tájékozottság egy meglehetősen mechanikus, statikus állapot, a mindenféle jó és rossz szándékú „Tudta?” kezdetű „tájékoztatás” begyűjtése, halmaza. Ha nem viszek be a helyzetbe gondolkodást, elemzést, kritika, a tájékozottság csak arra lehet jó, hogy egy hamis magabiztosságot adjon…

Mester – Ahogy Todor Szimeonov mondja: „A tény kevés, a vélemény sok.”

* * *

2049 - A robotok állampolgársága – A professzor asszony próféciái

Professzor – Szerintem 2049-re Hollandiában vagy Svédországban elsőként teszik majd lehetővé a robotok számára az állampolgárság megszerzését.

* * *