Professzor
– Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy egy szűk hét, és ezek egyike az Egyesült
Államok elnöke lesz!
Doktor –
Pedig lesz, és remélem, hogy nem Trump!
Kapitány –
Csakugyan, az egyiket kezdésnek biztosan megkapjuk, és remélem, hogy az nem
Clinton lesz!
Professzor
– Mester, te továbbra is úgy gondolod, hogy bárki is nyer, a rendszer magához
idomítja, az egész izgalom csak színjáték?
Mester –
Mindenki vevő az izgalomra, meg hozzá is ad, ne legyen hiányunk belőle, tehát
az izgalom nem csak színjáték. Nagyon sokféle van belőle, és meg is kell
tisztelni sokak jogos izgalmát, jogos félelmeit, avagy éppenséggel dühét,
indulatát. Ezzel együtt biztos vagyok, hogy rövid, de talán középtávon sem lesz
rendszer-összeomlás…
Professzor
– Bár lehetnék én is ennyire nyugodt. Szerintem éppen hogy odáig fajultak a
dolgok, hogy bárki is győz, soha nem látott zavargások törnek ki. Azon sem
csodálkoznék, ha az ország polgárháború szélére jutna.
Doktor –
Pontosan ezzel zsarol Trump, mi több, hergeli szélsőségeseit is, ezzel
közvetlen felelősséget is vállal minden erőszakért, ami bekövetkezhet.
Kapitány –
Ahogy ismerjük az ellentábor gátlástalanságát és agresszivitását, nem kisebb a
veszély, ha ők veszítenek. Erre pedig máris kezdenek felkészülni. Kezdettől
fogva sejthető volt, hogy Trump, felülve az országban lévő hatalmas
elégedetlenségre, könnyen nyerhet is, ezért mozgósítottak minden elérhető erőt
és eszközt. Ezért kellett elkeseredetten túlzásba vinni a választási előrejelzések
manipulálását. Most szinte jól jött nekik az FBI intézkedése, hogy erre kenjék
az erőviszonyok megváltozását.
Doktor –
Megint jössz összeesküvés-elméleteiddel, kedves kapitány! De a gyanúd ott
megtorpan, hogy esetleg a republikánus FBI-igazgató szívességet tesz a maga
választotta lovának?
Kapitány –
Te akartad tudni, hát megmondom: az Obama által kinevezett igazgató talán
valóban örült is valamelyest, hogy kompenzálhatja a cég becsületén esett
csorbát, miután igen gyanús, egyenesen aggályos módon mellőzték Hillary asszony
elmarasztalását az eredeti vizsgálat végén, később pedig kitudódott – ezen a
média fura módon nem sokáig csámcsogott –, hogy Hillary asszony jó barátja
komoly pénztámogatást adott az egyik FBI-vezetőnek, aki éppen illetékes volt az
ügy kivizsgálásánál.
Professzor
– Ezek is érdekes és hihető összefüggések, de fejtsd ki nekem, bátor
kapitányunk, fura szavad jelentését, mert megütötte ám a fülemet! Hogyan érted
azt, hogy „kezdésnek megkapjuk” a két jelölt egyikét? Előételnek? És mi lesz a
főfogás”
Kapitány –
Nem szívesen gondolok erre, melyik normális ember képes lenne szívesen gondolni
ilyesmire, de ismerve az amerikai történelmet, valamennyire a mostani helyzetet,
azt kellene mondani: akárki is győz, számolhatunk azzal, hogy előbb-utóbb az
alelnöke folytatja… És azok, jelen tudásunk szerint, üdítően szürke, gyenge
személyiségek.
Mester –
Ez sem jobb, mintha a befutó ágyú módjára elszabadul hajónk fedélzetén. Amerika
is bánhatja, az egész világ is bánhatja, hogy nem Bernie Sandersnek vagy egy
hasonló figurának sikerült meglovagolnia az ország és a világ robbanásveszélyes
elégedetlenségét. Talán a választások után a Sanders-féle A mi forradalmunk
mozgalom önálló - és idővel meghatározó – erővé válik, egyébként a bajkeverők
lépnek akcióba, és akkor az ég irgalmazzon nekünk.
* * *
