Csakugyan vége egy korszaknak?

Professzor – Egyre azon gondolkozom, csakugyan vége lenne egy korszaknak? És ha igen, közelebbről milyen korszaknak szakad most vége?

Doktor – Én nem hiszem, hogy ezt a járványt annyira kellene dramatizálni, amennyire sokan hajlamosak tenni. A modern társadalom képes lesz ezt megoldani, és erősebbként kijönni belőle.

Kapitány – Szép dolog az optimizmus, de az nem mindig elég a sikerhez. Most pedig én is rosszat sejtek. Erről az átkozott vírusról szinte mindent tudunk, és szinte semmit. Így ki tudja megjósolni, mi lesz a folytatás? Mikor jön az annyira emlegetett második hulláms. Nagyobb, vagy kisebb lesz az elsőnél? És mikor jön a harmadik? És közben mi lesz a gazdasággal?

Mester – Ez is egy sorsdöntő kérdés. Az igazi nagy fenyegetés viszont az, hogy mire magához térítjük a gazdaságot, bedöntjük a világ pénzügyi rendszerét, vagyis ugyanennek a gazdaságnak – és mellesleg a mi hétköznapi életünk – vérkeringését.

Doktor – Igen, már több szakember riogat ezzel, de ilyenkor ez szinte törvényszerű. A világ mindig is tele volt Kasszandrákkal. Előnyös póz.

Mester – Ne irigyeld Kasszandra sorsát, szépséges barátnőm! Az viszont valóban nagy művészet megkülönböztetni az igazi és a hamis profétákat. De visszatérve professzorasszonyunk kérdésére: szerintem egy hihetetlen kihívás elé vagyunk állítva, és ennek súlyát, jelentőségét képtelenek vagyunk felfogni. De még azt sem látjuk tisztán, hogy miből is áll ez a kihívás?

Kapitány – Úgy beszélsz, kedves Mester, akinek már lenne elképzelése erről.

Mester – Igen, van. És ez nem tesz boldoggá. Azt kell belátnunk, hogy jó ideje rossz útra tértünk. Az út rossz, nekünk pedig jónak tűnt. És még ma sem rendültünk meg ebben a rossz hitben. A rossz útnak sok tényezője van, köztük olyanok, mint haladás, fejlődés, gyarapodás, növekedés. A tisztán demográfiai növekedést mellékes problémának tartottuk összességében, bár kezdtünk egy kicsit aggódni. Ugyanakkor külön-külön minden állam mindent elkövetett és elkövet ma is, hogy speciel az ő lakossága gyarapodjon. Közben az áldott fejlődés eredményeképpen a megszületett emberek nem hullanak, mint a legyek, hanem egyre hosszabb ideig élnek, igaz, egyre nagyobb adag gyógyszeren. És a még inkább áldott fogyasztás és annak növekedése. Növekedés! Micsoda mámorító szó. Társadalmaink varázs-szava lett. Amely cég vagy állam nem növekszik – főösszegben, az annyit is ér. Amely növekszik, viszi a pálmát, és sok minden más. De nézzük meg, mindennek következtében mi van ma a Földön! 8 milliárd mai ember. Nem az a legnagyobb tragédia, hogy ez 8 milliárd, míg nem régen 8 milliónyian voltunk a Földön. De ez a régi 8 millió ember apró szikár ember, a mai 8 milliárd ember magas, testes, nagy részükben betegesen elhízott, nem éppen egészséges ember. Régen a Földön volt tehát 24 ezer tonna emberhús, ezen belül nem egészen egy tonna emberháj. Ma a Földön van 830 millió tonna emberhús, ebből 310 millió tonna emberháj. Már hogy ne válna így a Föld a vírusok paradicsomává?

Doktor – Ez borzasztó, Mester. Olyan egyszerűen mondod, és olyan döbbenetesen világos.

Kapitány – Így igaz, szóról szóra. Azt kell mondani, hogy egyszerűen már összeérnek kövér seggjeink!

Professzor – Valóban rémisztő, lesújtó. És a fő kérdés: van ebből kiút? Van visszaút? Segítene-e bármit is, ha holnaptól mindenki tornázik és diétázik?

Mester – Már hogy ne lenne kiút. Igaz, hogy ez egy kicsit nehezebb lesz, mint a szidőknak a kivonulás Egyiptomból, és se égen se Füldön egy alkalmas Mózes. De addig is azt kell belátni, hogy a tragédia törvényszerű volt, és hogy az egyenesen a civilizáció szívét támadta meg. A civilizációnak nem csak jelképe, hanem meghatározó eleme az agora és az amfiteátrum. A helyek ahol összegyűlünk. Most pedig szét kell húzni összeérő kövér seggjeinket, hogy halhatatlan kapitányunk találó szavát vegyem kölcsönbe. Ez a távoltartási kényszer most berobbant, és vélhetően itt marad. És ez fogja meghatározni az új korszakot.

Professzor – Tudom, most már mindenki tőlem várja a proféciákat. Rendben van, elárulom nektek, hogy ettől a rendhagyó 2020-as évtől kezdve az arcmaszk tartósan az öltözködés részévé válik. Nem lesz többi divatbemutató, ahol nem mutatnának új maszkkreációkat. A bazarokban hamarosan megjelennek a humoros, például kacsacsőr alaku maszkok. 2024-től viszont a maszk már a szemeket is védő maszkok terjednek el, vagyis ez már nem maszk, hanem komplett álarc lesz. Szép, kényelmes, sok funkcióval, beépített GPS-szel.

Kapitány – Szép új világ…

Mester – Igen, ezek a próféciák meghökkentőek, de mi leszünk a legjobban meglepve, milyen hamar megszokhatók. Közben jó lesz tudni, hogy ha minden gondunk a maszk és a távolságtartás megszokása, komoly haladékot kaptunk a történelemből a szükséges forradalmaink békés végrehajtására. Vagy ha így tetszik: Egyiptomból való kivonulásához.

 

* * *

Miért ez a büntetés

Professzor – Mit gondoltok, kedves barátaim, miért kaptuk ezt a durva büntetést, ami a Covid-19?

Kapitány – Annyi van a rovásunkon, hogy a miért nem olyan nehéz kérdés. Talán inkább kitől kaptuk, ez jó lenne tudni. Biztos mindenkinek meglesz a maga elmélete, de most te kezdd a sort, tanult doyenünk. Sejtem, hogy már igen kikívánkozik belőled a nagy titok, de egyébként is jobb, ha te állítod a vitához a lécet jó magasra.

Professzor – Hát a léc magasságával nem lesz gond. Végül is égi ez a nagy titok. Szerintem a pandémiát Isten, másképpen mondva: Allah küldte a világra, büntetésül azért, hogy tiltogatni kezdtük a burkát. Gondolhatta magában: akkor most viseljen mindenki burkát egy darabig! De lehetőleg valami nevetséges és kényelmetlen változatát!--- Látom, mindenki nevet…

Doktor – Zseniális – bár nem veszélytelen – fricska ez az emberi képmutatásra, kedves barátnőm, de a nagy titok szerintem máshol van. Ez pedig a környezetrombolásunk egyenes következménye. A természet lázadása. És most talán leginkább a halálosan megmérgezett óceán bosszúja. Kezdetben denevéreket és tobozkákat gyanítottak leginkább, elfeledkezve a legelőször hírbe hozott vuhani halpiacról. De micsoda félelmetes véletlen: a napokban kiderítették, hogy a vírus már novemberben Franciaországban lehetett, és amikor megtalálták a zé-pácienst, ő arról a gyanújáról beszélt, hogy a kórt felesége révén kaphatta, aki… egy halkereskedésben dolgozik, és onnan hozhatta el…

Kapitány – Én úgy gondolom, hogy ez a kór csak elvont filozófiai értelemben nevezhető büntetésnek. A valóságban ez emberek munkája. Sok embernek, és sok szervezetnek a munkája. Nem összehangolt munka ez. Az egyik ezért, a másik azért dolgozik. A hatások néha erősítik, néha oltják egymást. Ami viszont biztosra vehető. ebben a hatalmas tesz-veszben benne vannak nem csak a titkos, hanem a még titkosabb szolgálatok is. Mindenki, aki számit égen-földön most keményen benn van az egész históriában. Beleértve azokat is, akik a szeptember 11-et is koreográfálták. No persze, nem feltétlenül személyükben, végül is azóta sok év telt el. De számomra nem kétséges, hogy ez egy gigantikus szeptember 11… És pedig lényegében ugyanazzal a céllal: folytatódjon a háború!

Professzor – Ajjaj! A mi bátor kapitányunk, és az ő bátor összeesküvés-elméletei! Komolyan hiszed, hogy valaki összeollózta a vírust és mint egy bűvész, aki táncoltatja varázspálcáját, terelgeti a járványt?

Doktor – Nem szabad lebecsülni kapitányunk elméleteit! Fantasztikus előérzetei vannak, és ugyancsak fantasztikus szeme van az apró részletekhez és azok összefüggéseire. Szerintem bármilyen hatalmas puzzle-t tudna egyedül is összerakni. De most halljuk a Mestert, ő mit gondol erről.

Mester – Ha hagymavagdosás közben megvágod az ujjadat, gondolkozol-e azon, hogy ezt a büntetést most miért és kitől kaptad? A világ változik. Nagyon. És egyre gyorsabban. De nem mindig jól. Erről senki más nem tehet, csak mi. A pandémia most egy fájdalmas tünet. Egy fájdalmas tünete a rosszul változó világnak. De hol a recept, a program a jó változáshoz? Kérdezi mindenki. Hol, hol… Az orrotok előtt, drága emberek! Nem, ez a tragédia nem isteni büntetés, és nem a Természet büntetése. Ez a mi munkánk következménye. Ennyiben talán meglepő módon egy közös platformon vagyok kapitányunkkal. Azzal a különbséggel, hogy szerintem az ő által gyanított sötét erők szerintem kispályások az emberi sötétség erejével szemben. A gond inkább az, hogy ezek rendszerint egymás kezére játszanak.. Kiút? Kell egy mozgalom. A változó világ mozgalma, de nem jól ismert barátunk vágyálmára gondolok, hanem egy igazi valóságos mozgalomra. De addig is tartsuk be a járványügyi előírásokat, vigyázzunk magunkra, és egymásra!

* * *

Meleg kérdések

Professzor – Az egyik tábor lapja írja, hogy a másik táborban elégedetlenséget szított volna a nem-változtató műtétek elhalasztása a koronavírus miatt. Ez valóban izzó indulatokat szított az egyik táborban…

Doktor – Sajnos már rémisztőek az egyik tábor indulatai. Csak figyelem, mikor jön az első atrocitás…

Mester – A másikra való mutogatás nem hozza közelebb a megoldást.

Professzor – Én már kétlem, hogy lenne erre megoldás. Atén és Spárta testvérháborúja 2500 évig tartott, és csak azért lett vége, mert rájöttek, hogy 2000 éve már nem léteznek.

Kapitány – Elnézést, hogy egy mellékszálba kapaszkodom, de kérdem: aki nem volt jó férfinak, az jó lesz nőnek?

Doktor – De vicces! Az, hogy valaki jó vagy rossz férfinak érzi magát, az ő saját belső ügye. Lehet ilyen, lehet olyan is, ha úgy érzi, hogy a másik nemben teljesedne ki igazán a személyisége, hogy jön bárki is, aki ebben megakadályozza, vagy ezért megszégyenítse?

Kapitány – És mi lesz, ha holnap valaki azt kívánja, hogy operálják vissza majommá, mert már nem bírja az embereket.

Professzor – Jaj, ne adjál, mon brave capitain, ilyen ötleteket, mert nyomban jelentkeznek majd startupok, amelyek ezt megcsinálják, esetleg donor majmoktól átvett pofákkal…

Mester – És farkokkal, ne felejtsük ki ékességüket!

Doktor – Mi bújt belétek ma, kedves barátaim? Eddig azt tapasztaltam, hogy egészséges és progresszív az álláspontotok ebben a kérdésben.

Mester – Én nem keverném ebbe az egészséget és a progressziót. Ezek azért ennél fontosabb fogalmak. Inkább azt mondanám, hogy természetes és megértő módon állunk hozzá, mind a négyen. Közben mindenki hozzátesz valami egyedi elemet, amit toleránsan kellene kezelni, nemde?

* * *

Koronavírus – a félelem

Kapitány – Hogyan látjátok a helyzetet, kedves barátaim: elhozza a koronavírus a világvégét?

Doktor – A világért nem aggódnék. Egy vírussal több, vagy kevesebb… De az emberért lenne okunk aggódni.

Professzor – Egyetértek veled, kedves fiatal barátnőm. Sajnos különösen az idős emberekért kellene aggódni.

Mester – Szerintem is jó okunk van az aggódalomra, de ami a legfontosabb: ne az aggódalmainkkal, hanem teendőinkkel foglalkozzunk!

Kapitány – Ahogy ismerlek, drága Mester, te most is készen állsz programokkal, tervekkel… Csakhogy rajtunk kívül, ki figyel erre, ki hallgat rád? Gondolod, hogy most más lesz?

Mester – Ez egy másik történet, és most nem alkalmas az idő ezzel foglalkozni. Szerintem napokon belül beindulhat a bajok lavinája. Vélhetően a turizmus lesz az első nagy áldozat, ez pedig egy nagy iparág. Az egész gazdaság megérzi majd ezt a csődöt. De a társadalmi élet egésze rokon a turizmussal, és egyből lebénulhat. Lefújnak minden rendezvényt, vásárt, fesztivált, előadást, sportrendezvényt. Féló, hogy ezt kihasználva a hatalom betiltja hamarosan minden gyűlekezést. Persze, nem politikai okokból, tisztán egészségügyi megfontolásokból. És ki tudja, mikor vonják majd vissza ezt a tilalmat. Különösen, ha beválik… És mind ez csak a kezdet… Nagy kérdés, mikor és mekkora zuhanásba kezdenek a tőzsdék…

Kapitány – Jaj, ne is folytasd, Mesterem! Ez már az apokalipszis!

Mester – Nem, kedves barátom, ez még nem az apokalipszis, de eljuthatunk oda is… A veszély reális, éspedig azért, mert az általános zűrzavarban egyesek fejükbe vehetik, hogy most vagy soha dilemma elé vannak állítva nagy dédelgetett terveikkel kapcsolatban. Ez pedig háborút jelent.

Doktor – És ezek a háborúk elpusztítják azt az átkozott koronavírust? Jaj, bocsánat, azt hiszem, ez nem volt különösebben szellemes.

Professzor – Ne szabadkozz, drága doktornő, ilyen szörnyű helyzetben az embert elragadják az indulatok. Teljes joggal. De sajnos, tény és való, hogy sem a háborúk, sem az erdőtüzek nem fogják elvégezni helyettünk a világ megtisztítását.

Kapitány – Esetleg egy megváltó? Jaj, most én is azt hiszem, hogy ez nem volt szellemes… Tényleg úgy látom, senki nem akar nevetni… Féltek? De most őszintén valljátok be nekem. Sírba viszem a titkot…. Remélem, nem hamarosan… Na, végre, nevettek… Jó látni… Tehát, őszintén, féltek?

Doktor – Nyugtalan vagyok. Még nem mondanám, hogy félek… De sejtem, hogy félni fogok, ha már a városban lenne a fenyegetés.

Professzor – Én félek, hogy félni fogok, és ez bánt, vagy, ha tetszik, megaláz. Ezért harag is van bennem.

Mester – Én is félek, közben a népi bölcsességre gondolok, miszerint jobb félni, mint megijedni. Bár bevallom, jobb, de nem jó. Szeretnék nem félni. Ezért én is hasonló haragot érzek, mint tanult barátunk. Van annyi értelem és erő az emberbe, hogy ne kelljen félelemben élni… És te, bátor kapitányunk, félsz-e?

Kapitány – Ja, hogy én? Hogy félek-e? Hát egy kicsit, babonából… No lám, megint sikerült megneveltetni az illusztris társaságot!

* * *

Az eutanáziáról

Professzor – Olvasom, hogy és egy fontos rabbi milyen nagy egyetértésben és milyen nagy vehemenciával ostorozták az eutanázia terjedő gyakorlatát. Mit gondoltok ti a kegyes halálról? Jó dolog ez, vagy rossz?

Kapitány – Semmilyen halál nem lehet jobb az életnél, gondolhatja minden normális ember, aki nem ismeri azt a lelki állapotot, amikor inkább a halált választanánk. Az élet pedig teremt ilyen állapotokat. Az öngyilkosság ősi jelenség, de még az állatoknál is találunk ilyen drámai jeleneteket, amikor bálnák vagy szent delfinek a partra vetődnek, egyértelműen öngyilkos szándékkal.

Doktor – Szerintem a kegyes halál a humánum egy nagy győzelme. Nem is véletlen, hogy éppen a legliberálisabb társadalmakban kezd polgárjogot nyerni.

Professzor – Szerintem is van valami pozitív abban, hogy kemény falakat, dogmákat, tabukat megdöntve, elismert legális joggá vált az eutanázia. Közben úgy tartom, hogy ez hihetetlenül bonyolult kérdés. Mégis megdöbbent a történelmi egyházak vehemens tiltakozása. Egyre gondoljunk: hát nem kegyes halálban halt meg Jézus? Olyan kegyes halálban, amellyel Poncius Pilátus kivételezett vele szemben? Ítéljük el a prokurátor tettét, elvárva, hogy a keresztre feszített jámbor ember végig szenvedje haláltusáját?

Mester – Sajnos bizonyára még hosszú ideig indokolt lehet a kegyes halál, mint orvosi megoldás. De szerintem a legfontosabb az, hogy ne nyugodjunk bele abba, hogy erre a megoldásra szükség lehet. Meg kellene duplázni vagy triplázni arra fordított munkánkat, erőforrásainkat, hogy egészségesen és fájdalom nélkül élhessünk, ameddig tart életünk. Bűn urizásra és fegyverkezésre elkölteni egy forintot is.

Kapitány – Kinek a bűn, kinek a bűnhődés…

Professzor – Ne mondd ezt, drága, bátor kapitányunk, mert ez olyan defetista. Pedig fel kell rázni az embereket. A világ lehet jobb. Az élet lehet boldogabb.

* * *

Az emberek

Kapitány – Szörnyű érzés elfogadni ezt, de sajnos igaza van az ókori bölcsnek: „Az emberek többsége rossz.”

Professzor – Nem sokat mond nekem az, hogy „többség” meg az, hogy „rossz”. Szerintem hibátlan, pláne tökéletes ember nincs. A legendabeli igaz emberek sem léteznek. De a nagy bajokat egy kisebbség okozza.

Mester – Mit gondoltak: mi rontja inkább életünket? A kisebbség által okozott nagy bajok, vagy a mindenki által okozott kis bajok?

Doktor – Mindenki képes megbirkózni a kis bajokkal környezetében, ez az ő esélye és felelőssége. És ha kellő toleranciával rendelkezik, nem fog szenvedni attól, hogy a világ tele van mássággal, nem ritkán rosszal. A nagy gond a nagy bajokat okozó kisebbség. Ez a kisebbség pedig valójában néhány fő gonosz vagy szimpla pszichopata fizetett serege. Hát ezekkel megalkuvás nélkül kellene harcolni.

Kapitány – Nem értek egyet, nagyon nem értek egyet veled, szép fiatal lány! Az emberek többsége rossz. Eléggé rossz ahhoz, hogy a társadalom valójában egy szörnyeteg legyen. Nem hét, hanem tizenhét főbűn garázdálkodik a világon. Futkosunk, mint a kísérleti patkányok a labirintusban, élhető pályákat keresünk, de lépten-nyomon akadályokba vagy éppenséggel csapdákba szaladunk bele.

Professzor – Többnyire nem olyan akadályokba és csapdákba, amelyeket a fő gonoszok, hanem mi egymásnak állítunk fel.

Kapitány – És mintha nem is lenne kiút ebből, mert megváltoztatni ezt a szörnyeteg-társadalmat olyan hatalom kell, amely most a legrosszabbak kisebbségének kezében van, a kissé rossz többség képtelen kivívni egy fordulatot.

Mester – Nincs jogunk feladni a reményt, még kevésbé a törekvést. A rossz szenvedést okoz. A még több rossz még több szenvedést. Az ember pedig gondolkodó lény. És még cselekedni is tud. Hiszem, hogy lesz egy új többség, amely megtalálja a módját. hogyan kell kilépni a kis és nagy rossz ördögi köréből.

Kapitány – Ez most a messiás-várás újabb epizódja?

Mester – Nem, ez nem messiás-várás. Ez most többség-várás

  

* * *

Győr, a leghűségesebb város

Professzor – Hát, ha nem is a haza, de a kormánypárt joggal átruházhatja a leghűségesebb város címét Sopronról Győrre.

Kapitány – Szentigaz… Bár kétlem, hogy boldog ettől akár a kormánypárt, akár Győr. Én pedig kifejezetten szégyellem magamat.

Doktor – Mi okod lenne neked, kedves és bátor kapitányunk a szégyenkezésre. Mindenki viselje a maga felelősségét. A botrányhősre szavazó győriek nagyfiúk és nagylányok. Éljenek most egész életükben ezzel…

Mester – A felelősség nem a drága kapitányunké, nem a tiéd, nem a tisztelt professzorasszonyé, nem az enyém. Felelősséget nem viselünk mások cselekedetéért, de az ország népe egy nagy család. És igenis érint minket, ha családtagok gyalázatos dolgot csinálnak. A mostani eset is ez: párthűség mindenekfelett? Első a párt? És csak második a párt fennen hangoztatott keresztényerkölcs, családszentség?

Professzor – Mi kellett volna ezeknek a hűséges lelkeknek, hogy ne szavazzanak erre az alakra? Anyagyilkos legyen? Akár már talán? Egy kis szexorgia a jachton? Korrupciós vádak? „ugyan már! És azok?”

Kapitány – Félreértés ne essék. Szerintem szexelni alapvető emberi jog. És az, ha ez jachton történik, nem súlyosbító körülmény. Akkor egy kicsit az, ha ezt a jachtot a közpénzjellegét elvesztett közzsózsóból szerezték meg. De keresztény jászolba terelgetni a népeket, mozgósítani a papokat, hogy a Pártért agitáljanak a szószékről, és közben urizni, orgiázni, drogozni – ez gyalázat, ez elfogadhatatlan.

Mester – Teljes mértékben egyetértek veled, bátor kapitányunk. Most csak egyet mondok: akik a bukott hősükre szavaztak, rossz szívességet tettek még a szeretett pártjuknak is. Ennek lassú felismerése aligha hoz katarzist számukra. De az egész eset jó lecke a társdalaom számára: mennyi feladatunk van még azért, hogy a nép gondolkodó, szuverén emberekből álljon.

* * *