Kapitány –
Szörnyű érzés elfogadni ezt, de sajnos igaza van az ókori bölcsnek: „Az emberek
többsége rossz.”
Professzor
– Nem sokat mond nekem az, hogy „többség” meg az, hogy „rossz”. Szerintem
hibátlan, pláne tökéletes ember nincs. A legendabeli igaz emberek sem léteznek.
De a nagy bajokat egy kisebbség okozza.
Mester –
Mit gondoltak: mi rontja inkább életünket? A kisebbség által okozott nagy
bajok, vagy a mindenki által okozott kis bajok?
Doktor –
Mindenki képes megbirkózni a kis bajokkal környezetében, ez az ő esélye és
felelőssége. És ha kellő toleranciával rendelkezik, nem fog szenvedni attól,
hogy a világ tele van mássággal, nem ritkán rosszal. A nagy gond a nagy bajokat
okozó kisebbség. Ez a kisebbség pedig valójában néhány fő gonosz vagy szimpla
pszichopata fizetett serege. Hát ezekkel megalkuvás nélkül kellene harcolni.
Kapitány –
Nem értek egyet, nagyon nem értek egyet veled, szép fiatal lány! Az emberek
többsége rossz. Eléggé rossz ahhoz, hogy a társadalom valójában egy szörnyeteg
legyen. Nem hét, hanem tizenhét főbűn garázdálkodik a világon. Futkosunk, mint
a kísérleti patkányok a labirintusban, élhető pályákat keresünk, de
lépten-nyomon akadályokba vagy éppenséggel csapdákba szaladunk bele.
Professzor
– Többnyire nem olyan akadályokba és csapdákba, amelyeket a fő gonoszok, hanem
mi egymásnak állítunk fel.
Kapitány –
És mintha nem is lenne kiút ebből, mert megváltoztatni ezt a
szörnyeteg-társadalmat olyan hatalom kell, amely most a legrosszabbak
kisebbségének kezében van, a kissé rossz többség képtelen kivívni egy
fordulatot.
Mester –
Nincs jogunk feladni a reményt, még kevésbé a törekvést. A rossz szenvedést
okoz. A még több rossz még több szenvedést. Az ember pedig gondolkodó lény. És
még cselekedni is tud. Hiszem, hogy lesz egy új többség, amely megtalálja a
módját. hogyan kell kilépni a kis és nagy rossz ördögi köréből.
Kapitány –
Ez most a messiás-várás újabb epizódja?
Mester – Nem,
ez nem messiás-várás. Ez most többség-várás
* * *
