2026 – Jön a repülőszőnyeg – A professzor asszony próféciái

Professzor – A mai drónok, vagyis ezek a kis négypropelleres szerkezetek – nem a komoly pilóta nélküli repülőkről beszélek – csak kezdetleges játékszerek, de fejlesztésükkel hamarosan, talán tíz év sem kell hozzá, megvalósul egy több,  ezeréves fantázia, vagy mondjuk így: koncepció: a repülőszőnyeg. Talán annyi lesz az újdonság, hogy lesz rajta biztonsági öv, amelynek használata – egy méternél nagyobb magasságban – kötelező lesz.

* * *

Egri csillagok, újratöltve?

Professzor – Keserű lecke lesz számunkra a 2015-ös menekültáradat…

Kapitány – Ki számára lesz ez keserű lecke, tanult barátnőnk? Mert a magyar emberek többsége most olyan büszke, mint az egriek a török visszavonulása után…

Doktor – Hát igen, a törököknek akkor nem volt kedvük bevárni a telet. És ne feledjük, Eger elesett… Vagy száz évre…

Kapitány – Gondolom, nem azt tanácsolod ezek után a népeknek, hogy már az első roham előtt tűzzék ki a fehér zászlót!

Mester – Helytállás nélkül nincs fennállás, de helytállás-e az, hogy úgy állom a veszedelem útját, lett légyen az víz, tűz vagy emberáradat, hogy egy gáttal csupán átterelem azt a szomszédom házára? Csak menjenek azok Németországba, ha azok olyan bolondok, hogy befogadják, csak ne az én kertemet tapossák agyon, le is út, fel is út.

Professzor – És érthető most a kormány háborgása: olyan szépen tereltük át a tömeget a horvátokra és szlovénekre, és kapjuk meg hátulról, valami eszement kvóták alapján. No, aztán ezt ne velünk!

Kapitány – A kvóta nem megoldás…

Doktor – Igen, ez az érvek netovábbja! Az, hogy valami nem a jó megoldás csak végkövetkeztetés lehet, és nem oki magyarázat, érdemi, szakszerű magyarázat nélkül ez ostoba és hiteltelen állítás. Mi az, ami megfelelő mérték nélkül, megfelelő törvény, képlet, vagy ha éppen ez a képlet: kvóta nélkül működik a természetben és a társadalomban? Talán a támogatásokat nem „kvóta” szerint kapjuk? Talán nem „kvóta” szerint ülnek képviselőink az európai parlamentben?

Mester – Akárhogy is legyen, izgalmakban bőven lesz részünk, mert a repedések most mélyülnek el. És ezek nem véletlen repedések. Igen gyáván kerülgetjük a kulcskérdéseket. Ki felelős azért, hogy milliók felkelnek egy életveszélyes kalandra? Miféle nyomor és veszedelem kergeti el őket otthonról? Mi a felelősségünk nekünk ezért a nyomor és veszedelemért? Miért támadtak olyan ellenőrizetlen folyósok Európa felé Líbián és Szírián keresztül? Miért vannak olyan bűnös különbségek a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, akár országokon belül, akár a világon? Miért költjük az adófizetők milliárdjait szégyenteljes kerítésekre, és nem a menekültek integrációjára? Miért engedjük meg a hatalmi elitnek, hogy gyalázatos demagógiával kifordítsa emberségéből a tömeget? Összeomlik Európa egymillió menekülttől, amikor az elmúlt évtizedekben sok szegény ország volt kénytelen évekig befogadni milliós számra menekülteket a szomszédságukban kitört háborúk vagy más tragédiák miatt? És végül hol van Európa történelmi vezető szerepe?

Professzor – Régen láttalak ilyen hevesnek, szinte dühösnek, Mester! De igazad van, és meg kell mondjam, én is dühös vagyok, de nem is annyira a hatalmi elitre, mint az emberségéből kifordított tömegre, ahogy mondtad.

Mester – Nem, a népre nem szabad haragudni, akkor sem, ha kiforgatják emberségéből. Szegény és megalázott a nép. Segíteni kell neki. És segíteni fogunk neki.

Egy és ugyanaz

Kapitány – Kitől kellene tartaniuk a magyaroknak, ha gazul viselkednek a migránsokkal: a magyarok istenétől, vagy a migránsok istenétől?

Professzor – Jó lenne tudni, hogy ez egy és ugyanaz az isten.

* * *

Újra a halálról

Mester – Nos, kedves barátaim, készen vagytok arra, hogy folytassuk a beszélgetést a halálról?

Doktor – Már igen várom a folytatást, drága Mester, mert hihetetlenül felkavart a téma… Nem is sejtettem, hogy mekkora harag van bennem ez ellen az igazságtalanság ellen. Mert igazságtalanságnak érzem, hogy meg kell halnom…

Mester – Meg kell halnod? Ezt miért mondod?

Doktor – Ne légy kegyetlen, és ne gúnyolódj a gyengeségemen, ha annak érzed. Azt hiszem, ez egy jogos harag… De ha akarod, büszke harag is… Gyűlölet… Gyűlölöm a világot, amely így van berendezve, hogy nekem meg kell halnom!

Mester – Újra megkérdezem: miért azt mondod, hogy neked meg kell halnod?

Doktor – Miért? Hát azért, mert mindenki meghal, aki született…

Mester – Jól van, kedves doktornő, megnyugodtam… Már azt hittem, egy orvos mondat veled ilyen borzalmas dolgot… Akkor most úgy kérdezem: tudom, hogy jó érzékkel követed a divatot, és kiváló ízléssel igazítod magadhoz; hát mondd meg nekem, ha ostobának tartasz egy új divatos hóbortot, követnéd csak azért, mert divatnak számít a többség szemében?

Doktor – Nem, semmiképpen! Ismersz engemet. Jobban szeretem kitalálni a divatot, miért követni…

Mester – Nagyszerű! De akkor most azt mondd meg nekem, szép barátunk, neked azért kell meghalnod, mert mások is… Hogy úgy mondjam: divatból?

Doktor – Drága Mester, te hagyd csak meg nekünk, ügyvédeknek a szofisztikát! Nem mások halnak meg, hanem mindenki meghal. Mindenki! Mindenki, aki született. Vagy teremtsem meg annak a divatját, hogy nem halunk meg? Hogyan?

Mester – És mondd, te, a törvény szolgája, van olyan törvény, hogy meg kell halnunk?

Doktor – Ez több, mint törvény! Ez a világ rendje!

Kapitány – De, Mester, miért kínzod ezt a szegény fiatalnőt! Mire akarod rávenni? Nem te mondtad, hogy a végtelen világon minden véges, véges a térben és az időben?

Mester – Sajnálom, ha kínoztak a kérdéseim… Csak azért tettem fel, hogy a halál még kínzóbb gondolatát próbáljuk megfelelő terepen bekeríteni. Nem tudjuk, mi a halál: jó, rossz vagy semmi.  Ha rossz, vagy ha semmi, egy esélyünk van: harcolni vele, de főképpen késleltetni. Ha éppenséggel jó, de azért még vannak kétségeink, vagy éppenséggel hiányzik a biztonságos rutin az ehhez a jóhoz való jutáshoz, a halál késleltetéséből akkor sem lehet igazán baj…

Professzor – Követem a gondolatmenetedet, bölcs Mester, éppen ezért csendesen jelzem: ahogy a magzat túlhordása is nagy egészségügyi kockázatokkal jár, így könnyen lehet, hogy a túlságosan makacs harc a halál késleltetéséért is veszélyekkel jár…

Mester – Igazat adok neked, tanult barátunk! Teljesen jogos lenne az óvatosság. De hát ki felejtené el, hogy micsoda nagy titokról beszélünk. Az ember számára a halál ugyanolyan szingularitási pont, mint amilyen az ősrobbanás a világ számára. Ezzel együtt én mind a két lehetséges emberi stratégiát elfogadom: az eutanáziát is, az atanáziát is.

Doktor – Atanázia? Szép női név! Az miféle stratégia?

Mester – Igen, szép női név. Sok nyelven megvan a férfi változata is: Atanász. Mind a kettő azt jelenti: hogy „nem-halál”, ha akarod: halhatatlan… De én most köznévként használtam, az egészségügyi eutanázia ellentéteként, vagyis olyan megtartásra, amelynek célja a halál késleltetése, még jobban mondva: távol tartása.

Professzor – Ez csodálatos terminus, és ha jól értem, nem csak az eutanázia, de a hospice-nak is ellentéte.

Kapitány – Ezt a terminust én sem hallottam, de úgy látom, ez nem más, mint az élet meghosszabbítása, amire sok ezer év óta sok ezer iskola keresi a receptet…

Professzor – De leginkább hirdeti, hogy annak birtokában van…

Mester – Igazad van, kapitány, amiről beszélek, nem valami új futurológiai vízió, hanem sok ezeréves gyakorlat és néminemű elmélet. Az, hogy most hírtelenjében improvizáltam erre egy új terminust, nem külön érdem. Célom csak az volt, hogy felrázzam a fiatal barátunkat: ne azt mantrázza, hogy meg kell halnia, hanem azon járjon az esze, hogy az életet meg lehet, és meg kell hosszabbítani.

* * *

2020 – A robotméhek hadi bevetése – A professzor asszony próféciái

Professzor – 2020-ra a robotméhek készek lesznek hadi bevetésre…

 * * *

Szavazás – Hibás termék-e az ember?

Professzor – Kemény kérdést tettek fel a Változó Világon a legújabb szavazással kapcsolatban: hibás termék-e az ember? Bár a szavazás nem közvetlenül erre vonatkozik, vagyis nem erre a kérdésre kérnek igen-nem válaszokat, hanem az embert legnagyobb hibájáról kellene szavazni…

Kapitány – Nem biztos, hogy a nagy kérdésre az igen és a nem lenne a helyes válaszlehetőség. Szerintem az „igen, de…” és a „nem, de…” válaszok sokkal értelmesebbek lennének.

Mester – Teljesen igazad van, Kapitány! Ezért bölcs dolog volt inkább a konkrét hibákra terelni a figyelmet.

Doktor – Ez rendben is lenne, de ahogy tudjuk, az embereknél hét főbűn garázdálkodik évezredek óta. Itt pedig öt lehetőséget kínálnak, és ezek sem a hét főbűn közül valók.

Professzor – Ezzel nincs is semmi gond. Mivel egyértelműen a nagy kérdés izgat minket, most nyugodtan elhagyhatjuk például a torkosságot és tucatnyi egyéb bűnt. És mivel az ilyen szavazások inkább arra jók, hogy az embert elgondolkoztassák, mintsem újabb tudományos eredményeket alapozzanak meg, ez az öt válasz jó választás.

Mester – Nekem sincs gondom a felkínált válaszlehetőségekkel, bár biztos vagyok, hogy ha erre minket kértek volna fel, külön-külön mindannyian más-más sort állítottunk volna. Hasonlóképpen, mint ha bárki mást is. Ezzel együtt az eddigi válaszok igazán izgalmas vitákat provokálnak.

Kapitány – Engem például meglepett az álszenteskedés erős második helye. Azért is, mert ezt nem tartom annyira tipikus hibának.

Mester – Engem ez az eredmény nem lepett meg, inkább elszomorított. Hiszen az összes szereplő hiba közül szerintem ez a legkritikusabb a nagy kérdésre adandó válasz szempontjából. Például az, hogy az ember eredendően mohó, érthető, és főleg – remélhetőleg – korrigálható. Az ember nem buta, és ha megtapasztalja mohóságának veszélyeit, képes lehet visszafogni magát. Viszont, ha valaki álszenteskedik, ami gyakorlatilag tudatos magatartás, azt álszenteskedésének gyalázatos következményei nem fogják az álszenteskedés visszafogására, megtagadására késztetni, ellenkezőleg…

Szavazások a Változó Világon

Hibás termék-e az ember?

A civilizáció 351. – Az ember kódja

* * *

Összeesküvés-elméletek – Az idegenek

Kapitány – Üdvözlégy, szépséges doktornő! Már nagyon vártalak, nincs nyugtom ettől az új felismerésemtől!

Doktor – Látom is, drága kapitányom, fölöttébb nyugtalan vagy… Mit fedeztél fel, hallgatlak!

Kapitány – Biztos neked is feltűnt, hogy az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban beszélnek a NASA szakemberei az élet nyomairól a Naprendszerben, a Nap és a Föld számtalan ikertestvérének felfedezéséről és lajstromba vételéről, de ami mindennek a teteje, többen különféle célzásokat tettek, hogy bizonyára még életünkben drámai felfedezéseket teszünk… Majdnem egyenesen kimondják, hogy hamarosan találkozni fogunk idegen civilizációkkal…

Doktor – Szerintem semmi kétség, hogy nem vagyunk egyedül a világban, így egy ilyen találkozás előbb-utóbb be is következhet… De szerinted ezt miért kellene azzal előkészíteni, hogy beszámolnak víz felfedezésről Jupiter holdjain, vagy szerves molekulák felfedezéséről üstökösöken?

Kapitány – Na persze, a kettő között nincs szoros összefüggés. Az a rengeteg felfedezés, amit mostanában tesznek a Naprendszerben, arra jó, hogy erősítse a Földön kívüli élet létezésének tudomásul vételét. A lényeg viszont annak a megerősítése, hogy a Földön kívüli élet nem vízből és szerves molekulákból áll, hanem igenis léteznek idegen civilizációk, amelyek esetleg egészen másképpen festenek, és esetleg egyáltalán nincsenek olyan messze…

Doktor – Ebben sokan hisznek, igen sokan a szó szoros értelmében hisznek ebben. Nem is egy Ufó-hitről tudunk… És ebben a tudomány szava sem lehet más, minthogy: igen, vannak…

Kapitány – Ezt én is tudom, fiatal barátom. Nem, külön-külön a hírekben én sem látok semmi újat… A hírek rendszerében, és főleg a hírek rendszerességében viszont látok egy szándékot… Vagy inkább azt mondanám: tervet…

Doktor – Netán összeesküvést?

Kapitány – Ja, egyben az. De ha te másképpen minősítenéd a tervet…

Doktor – Kérlek, védelmező lovagunk, ne fokozd tovább a feszültséget, tárd fel nekem titkos tudásodat a NASA titkos tervéről!

Kapitány – Ó, a terv nem a NASA-é, a NASA csak az eszköz, a megfelelő eszköz. A terv mögött valami nagy erő állhat. Szerintem ez nem az amerikai kormány, azt még nem értesítették erről, hadd játssza őszintén és spontánul a naiva szerepét, ahogy máskor is volt…

Doktor – Jaj, te már kínzol engemet! Mesélj, mi a terv! Majd utána fogjuk eldönteni, kire vall…

Kapitány – A terv egyszerű és zseniális. El kell hitetni az emberiséggel, hogy egy idegen civilizáció jelent meg a kapuk előtt, és az általános, soha nem látott rémület közepette máris ki lehet hirdetni a világméretű szükségállapotot, felállítani a harmadik évezred új hatalmi rendszerét.

Doktor – Ejha!

Kapitány – Pssszt! Egy mukkot se, jön a Mester és a Professzorasszony…

* * *