2014. augusztus 16., szombat

Mi szükséges a sikerhez

Kapitány – Kedves barátaim, szerintetek mi a legfontosabb a sikerhez?
Mester – Hát, hogy dolgozz érte!...
Doktor – Szerintem meg az, hogy sikeres legyél!
Professzor – Érdekes, de azt is mondhatnám, hogy hálás téma. Sajnos, nekem így túl általános. Hogy mi kell a sikerhez? Ezer dolog kellhet. De amíg az egyik esetben az egyik a legfontosabb, addig másik esetben egészen más…
Kapitány – Ó, a tudomány, ha gondterhelten összeráncolja a homlokát!... Én, mint egyszerű és egyenes gondolkodású ember arra volnék kíváncsi, hogy szerintetek a négy legkézenfekvőbb tényező közül, amely erre a kérdésre eszünkbe ötlik, szerintetek melyik a legfontosabb? Nyomban el is árulom, hogy éppen az imént találkoztam ezzel a kérdéssel a Változó Világ portálján, és nem csak a kérdés és a négy felajánlott válasz tetszett, de az is kellemesen meglepett, hogy a portál közönsége milyen imponáló arányban szavazott a legnehezebben védhető, de kétségtelenül legnemesebb válaszra…
Professzor – Akkor talán nyomban fel kellett ajánlani a válaszható válaszokat! De ne csigázd tovább kíváncsiságomat, áruld el azokat!
Kapitány – Valóban, tudatosan nem ezzel kezdtem. Nekem is van jogom kíváncsi lenni, és most arra voltam kíváncsi, ha nincs megkötés, ti mit hoztak fel…
Mester – Jogos volt, semmi gond. De ebből az első körből ti ketten professzorasszonnyal még kimaradtatok… Bár neked, a szavazás kérdéseinek ismeretében, nehezebb lesz spontán saját választ adnod. Talán mégis megpróbálhatnád…
Kapitány – Hmm, valóban nehéz szabadon válaszolni, de ugyanakkor a négy megjelölt választ kerülve… Én talán azt mondanám, hogy a legfontosabb az elszánás, a kitartás…
Doktor – De ez már mindjárt kettő… Még ha közeli rokonságban is vannak…
Professzor – Nézzük el most kedves kapitányunknak ezt a lendületet… Meg aztán komoly bajban lennél, drága fiatal barátnőm, ha el kellene magyaráznod nekünk az elszánás és a kitartás lényegi különbségét…
Kapitány – Egy tehetséges ügyvéd ne tudná bárminek is a lényegét elmagyarázni…
Professzor – No de, ne húzzam az időt, utolsónak maradtam… Belegondolva, azt mondanám, hogy a legfontosabb hinni a sikerben…
Kapitány – Nagyszerű! Azt hiszem, ezzel mindenki egyetért, és talán most titokban sajnálja, hogy nem neki jutott ez eszébe elsőként…
Mester – Ahogy mindenki hozzá teszi a magáét, jobban látjuk, mennyire izgalmas ez az egyszerű kérdés… Például, ha megemlítjük a hitet, kérdezném: milyen hit? Mi kellene hinni, jobban mondva, mit kellene jobban hinni: az, hogy én elérhetem a sikert, vagy az, hogy amit el kell érnem az fontos, az elérendő, minden áron… No, de, kedves kapitány, halljuk a szavazás válaszait!
Kapitány – Hát lesz, ami ebben a színes pezsgő beszélgetés még el sem hangzott. Tehát a négy lehetséges válasz: 1. pénz, 2. kapcsolatok, 3. ismertség, 4. jó célok, képességek stb.
Doktor – Ezek tényleg az élet válaszai… Nem filozófia, nem költészet, nem osztályfőnöki óra… Ezek az élet dilemmái…
Kapitány – Rendben, legyenek az élet dilemmái! Te melyikre szavaznál?
Doktor – Nem kérdés, hogy a pénzre. Gondoljatok bele: minden más határt szab az elérhető céloknak, vagyis a sikernek. Képességek? Persze, hogy kellenek, persze, hogy így szép és nemes nyerni. De ha a cél meghaladja képességeimet? Meg tudom azokat kétszerezni? Tudok ugrani két métert. De tudok-e négy métert ugrani, ha ezzel tudom megmenteni egy ember életét? A pénzből viszont mindig lehet annyit belefektetni, amennyi kell a sikerhez. Végül is a pénz nem más, mint a múlt erővé tett képessége.
Professzor – Okosan és magabiztosan beszélsz, fiatal barátunk! Én hasonlóképpen okoskodnék, csak nagyobb alázattal. Mert adott esetben nem csak pénzzel kellhet kiegészíteni saját képességeimet, hanem magukat a képességeimet is. így én a kapcsolatokra szavaznék. Hiszen ha azokkal rendelkezem, akkor, ha pénzre van szükségem, forrásokhoz jutok, ha képességekre, akkor kölcsönképességekre. Gyorsan, kényelmesen, megbízhatóan. Bár bevallom, olyan világban szeretnék élni, ahol gondolkodás nélkül lehetne válaszolni: csak a célok és a képességek számítanak.
Kapitány – Ismerlek titeket, kedves hölgyeim, tudom milyen élvezettel játsszátok el a cinikust, hogy szíthassátok a vitát. De nem és nem, én tréfából sem tudnék a pénzre és a kapcsolatokra szavazni, mert ez csalárd útja a siker elérésének. Ha pénzzel vagy kapcsolatok révén éritek el a sikert, akkor valójában mások érték el, ti csak bitoroljátok.
Professzor – Alexander Pope, az angol költő mondja:
Ha egyszer harcunk jutalma siker,
mindegy, erővel, ésszel értük el.
Kapitány – Hát én maradnék a jó öreg Homérosznál, aki szerint
...a bátornak minden jobban sikerülhet…
Doktor – Jó, de a bátorság nem volt a választható válaszok között. Tessék bátran választani a négy lehetőség közül.
Kapitány – Ha szavaid szerint az élet válaszai közül kellene választani, akkor az ismertséget választanám. A kihívás nem kíván kisebb bátorságot az embertől, ha közismert, éppen ellenkezőleg, ő rivaldafényben érzi magát. Nem csak a siker kívánatossága, de a közönség megvesztegethetetlen ítélete is inspirálja. Ugyanakkor csatlakozom tudós barátunkhoz, én is olyan világról álmodozom, ahol csak a képesség számít.
Mester – De miért is kellene kompromisszumokat kötni? Inkább azt kellene megérteni, hogy a siker csak egy állomás az úton. És csak egy dolog számít: jó célok felé jó úton haladni, legjobb tudásunk és legjobb képességeink szerint. Azt hiszem, ez adja a jó választ is ebben a szavazós játékban. De ugyanez a válasz az életben is.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése