Kapitány –
Kedves barátaim, szerintetek mi a legfontosabb a sikerhez?
Mester – Hát,
hogy dolgozz érte!...
Doktor – Szerintem
meg az, hogy sikeres legyél!
Professzor
– Érdekes, de azt is mondhatnám, hogy hálás téma. Sajnos, nekem így túl
általános. Hogy mi kell a sikerhez? Ezer dolog kellhet. De amíg az egyik
esetben az egyik a legfontosabb, addig másik esetben egészen más…
Kapitány –
Ó, a tudomány, ha gondterhelten összeráncolja a homlokát!... Én, mint egyszerű
és egyenes gondolkodású ember arra volnék kíváncsi, hogy szerintetek a négy legkézenfekvőbb
tényező közül, amely erre a kérdésre eszünkbe ötlik, szerintetek melyik a
legfontosabb? Nyomban el is árulom, hogy éppen az imént találkoztam ezzel a
kérdéssel a Változó Világ portálján, és nem csak a kérdés és a négy felajánlott
válasz tetszett, de az is kellemesen meglepett, hogy a portál közönsége milyen
imponáló arányban szavazott a legnehezebben védhető, de kétségtelenül
legnemesebb válaszra…
Professzor
– Akkor talán nyomban fel kellett ajánlani a válaszható válaszokat! De ne
csigázd tovább kíváncsiságomat, áruld el azokat!
Kapitány –
Valóban, tudatosan nem ezzel kezdtem. Nekem is van jogom kíváncsi lenni, és
most arra voltam kíváncsi, ha nincs megkötés, ti mit hoztak fel…
Mester –
Jogos volt, semmi gond. De ebből az első körből ti ketten professzorasszonnyal
még kimaradtatok… Bár neked, a szavazás kérdéseinek ismeretében, nehezebb lesz
spontán saját választ adnod. Talán mégis megpróbálhatnád…
Kapitány –
Hmm, valóban nehéz szabadon válaszolni, de ugyanakkor a négy megjelölt választ
kerülve… Én talán azt mondanám, hogy a legfontosabb az elszánás, a kitartás…
Doktor –
De ez már mindjárt kettő… Még ha közeli rokonságban is vannak…
Professzor
– Nézzük el most kedves kapitányunknak ezt a lendületet… Meg aztán komoly
bajban lennél, drága fiatal barátnőm, ha el kellene magyaráznod nekünk az
elszánás és a kitartás lényegi különbségét…
Kapitány –
Egy tehetséges ügyvéd ne tudná bárminek is a lényegét elmagyarázni…
Professzor
– No de, ne húzzam az időt, utolsónak maradtam… Belegondolva, azt mondanám,
hogy a legfontosabb hinni a sikerben…
Kapitány –
Nagyszerű! Azt hiszem, ezzel mindenki egyetért, és talán most titokban
sajnálja, hogy nem neki jutott ez eszébe elsőként…
Mester –
Ahogy mindenki hozzá teszi a magáét, jobban látjuk, mennyire izgalmas ez az
egyszerű kérdés… Például, ha megemlítjük a hitet, kérdezném: milyen hit? Mi
kellene hinni, jobban mondva, mit kellene jobban hinni: az, hogy én elérhetem a
sikert, vagy az, hogy amit el kell érnem az fontos, az elérendő, minden áron…
No, de, kedves kapitány, halljuk a szavazás válaszait!
Kapitány –
Hát lesz, ami ebben a színes pezsgő beszélgetés még el sem hangzott. Tehát a
négy lehetséges válasz: 1. pénz, 2. kapcsolatok, 3. ismertség, 4. jó célok, képességek
stb.
Doktor –
Ezek tényleg az élet válaszai… Nem filozófia, nem költészet, nem osztályfőnöki
óra… Ezek az élet dilemmái…
Kapitány –
Rendben, legyenek az élet dilemmái! Te melyikre szavaznál?
Doktor –
Nem kérdés, hogy a pénzre. Gondoljatok bele: minden más határt szab az elérhető
céloknak, vagyis a sikernek. Képességek? Persze, hogy kellenek, persze, hogy
így szép és nemes nyerni. De ha a cél meghaladja képességeimet? Meg tudom
azokat kétszerezni? Tudok ugrani két métert. De tudok-e négy métert ugrani, ha
ezzel tudom megmenteni egy ember életét? A pénzből viszont mindig lehet annyit
belefektetni, amennyi kell a sikerhez. Végül is a pénz nem más, mint a múlt
erővé tett képessége.
Professzor
– Okosan és magabiztosan beszélsz, fiatal barátunk! Én hasonlóképpen
okoskodnék, csak nagyobb alázattal. Mert adott esetben nem csak pénzzel kellhet
kiegészíteni saját képességeimet, hanem magukat a képességeimet is. így én a
kapcsolatokra szavaznék. Hiszen ha azokkal rendelkezem, akkor, ha pénzre van
szükségem, forrásokhoz jutok, ha képességekre, akkor kölcsönképességekre. Gyorsan,
kényelmesen, megbízhatóan. Bár bevallom, olyan világban szeretnék élni, ahol gondolkodás
nélkül lehetne válaszolni: csak a célok és a képességek számítanak.
Kapitány –
Ismerlek titeket, kedves hölgyeim, tudom milyen élvezettel játsszátok el a
cinikust, hogy szíthassátok a vitát. De nem és nem, én tréfából sem tudnék a
pénzre és a kapcsolatokra szavazni, mert ez csalárd útja a siker elérésének. Ha
pénzzel vagy kapcsolatok révén éritek el a sikert, akkor valójában mások érték
el, ti csak bitoroljátok.
Professzor
– Alexander Pope, az angol költő mondja:
Ha
egyszer harcunk jutalma siker,
mindegy,
erővel, ésszel értük el.
Kapitány
– Hát én maradnék a jó öreg Homérosznál, aki szerint
...a bátornak
minden jobban sikerülhet…
Doktor
– Jó, de a bátorság nem volt a választható válaszok között. Tessék bátran
választani a négy lehetőség közül.
Kapitány
– Ha szavaid szerint az élet válaszai közül kellene választani, akkor az
ismertséget választanám. A kihívás nem kíván kisebb bátorságot az embertől, ha
közismert, éppen ellenkezőleg, ő rivaldafényben érzi magát. Nem csak a siker
kívánatossága, de a közönség megvesztegethetetlen ítélete is inspirálja. Ugyanakkor
csatlakozom tudós barátunkhoz, én is olyan világról álmodozom, ahol csak a
képesség számít.
Mester
– De miért is kellene kompromisszumokat kötni? Inkább azt kellene megérteni,
hogy a siker csak egy állomás az úton. És csak egy dolog számít: jó célok felé jó
úton haladni, legjobb tudásunk és legjobb képességeink szerint. Azt hiszem, ez
adja a jó választ is ebben a szavazós játékban. De ugyanez a válasz az életben
is.
