2015. március 5., csütörtök

A megszorítások színéről

Kapitány – Vajon milyen színű a megszorítás? Vörös vagy kék? Esetleg fehér?
Professzor – Ha jól sejtem, kedves barátom, azt kérded, melyik ideológiába illik a megszorítás hirdetése, és melyikbe a harc ellene? De miért kérded? Van valami kétséged ezzel kapcsolatban?
Kapitány – Ezt nem kétségnek nevezném. Csak elgondolkoztam a viszony dinamikáján. Mintha nem az számítana, hogy ki melyik táborba tartozik, hanem az, hogy hatalmon van-e vagy ellenzékben.
Doktor – Nem vitás, hogy ilyen szempontból is a liberálisok a legkövetkezetesebbek…
Kapitány – Valóban, szinte közmondásos mániákus vonzalmuk a megszorításokhoz.
Professzor – Szerintem a baloldal ennél is nagyobb következetességgel van a megszorítások ellen – hacsak elkerülhetők, ha pedig nem, akkor első szempontjuk az igazságosság…
Mester – Így kellene legyen, és jó is lenne, ha így lenne. Sajnos nem ezt látjuk. Igaz, manapság a baloldal nem egységes, így nehéz is lenne egységesen ítélni viszonyukat a megszorításokkal szemben…
Professzor – Való igaz, hogy manapság sok mindenre és sok mindenkire aggatják a baloldali címkét, ez pedig egy balliberálisnak mondott liberális. Az igazi baloldal pedig kénytelen védekezni a radikális jelző ellen, magyarázkodni, mindenféle kompromisszumokba belemenni… Látjuk, mi történt a Linkével Németországban vagy most Szirizával Görögországban…
Doktor – De hát miért kell belemenni mindenféle kompromisszumokba? Eygnéhány bársonyszék reményébe?
Mester – A politikai bátorság egy dolog (zárójelben mondom, igen nemes dolog), és más dolog a szellemi bátorság. És ennyibe kapitány barátunk kérdése több, mint izgalmas. Én azt mondom: minél baloldalibb valaki, annál kevésbé fogadja el, hogy hitelből éljen jól, és nem becsületes munkából. Ha adósság terhel minket, elemi kötelességünk azt lerendezni. Nem kibújni, nem elodázni kell, hanem határozottan lerendezni. Eközben két fontos elvet kellene követni. Az elkerülhetetlen áldozatokat igazságosan elosztani a társadalmi csoportok, a szegények és a gazdagok között. A másik pedig az, hogy az elkerülhető áldozatokat el kell kerülni, éspedig azzal, hogy megadóztatjuk az államok eladósodásának haszonélvezőit.



 * * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése