Professzor
– Óriási, vagy, sajnos, inkább úgy mondanám: szörnyű kockázatokat látok a
világon a következő évekre, évtizedekre, Mit gondoltok: mennyire függ ez
Amerika várható trónfosztásával?
Doktor – Miért?
Várható lenne Amerika trónfosztása? Én azért ezt nem látom ennyire biztosra…
Kapitány –
Teljesen fölösleges tépelődni: várható-e vagy sem. Folyamatban van. Kína
feljön, mint egy hatalmas óceánjáró, és nincs az az erő, amely ezt a folyamatot
le tudná állítani.
Mester –
Én úgy látom, hogy két mozgás van: Kína valóban szédületesen fejlődik, és egyre
jobban érzékeli ennek jelentőségét, így igen tudatosan, mondanám: bölcsen
készül új szerepére. Ezzel függ össze az a kétségtelenül ésszerű döntés, hogy
nem játsszák tovább a modern demokráciát, ahogy nem régen elszánták, vagyis a
vezető garnitúra kétciklusonkénti cseréjét, hanem ehhez a hatalmas óceánjáróhoz
jobban illő stabilitást biztosítanak, mind személyi, mind ideológiai
vonatkozásban. Közben viszont Amerika nem hogy viszonylag maradna le a
versenyben. Sajnos Amerika önmagához képes gyengül. Ennek is számos oka van,
Egyrészt hihetetlenül megdrágult a világcsendőr szerepe. 70 éve Amerika vígan
harcolhatott egyszerre a világ minden szegletében, utána pedig lihegés nélkül
folytatta munkáját, még Marshall-segélyekre is tellett. Ma belebonyolódik egy
háborúba Afganisztánban például, és már nehezen vesz levegőt. Másrészt
meghódítva és valamennyire pacifikálva az egész világot, a tőke ezt egy ingyen mosollyal
megköszönte, és szétszéledt ebben az áldott, munkára éhes világba. Persze, ez
magával hozta a munkahelyek elvándorlását. A büszke Detroit rémisztő rozsdatemetővé
vált. Az egész ország egy sajátos cifra válságba kezdett csúszni. Éppen ezért
volt esélye Trumpnak, és ő valóban keményen nekiesett a gigászi, de bizonyára illuzórikus
feladatnak, hogy újra naggyá tegye Amerikát.
Kapitány –
A mainstream ezt nem szereti kidomborítani, de ebben Trump elképesztő
eredményeket ért el. Az amerikai gazdaság azóta szárnyal…
Professzor
– A tőzsde ennél is jobban…
Mester – Ebben
az új politikában Trump nyitott mindenki felé, aki hajlandó beállni a sorba,
beleértve Kínát és Oroszországot, de mindenki ellenség, aki nem igyekszik a
neki kiosztott szerepet játszani, beleértve Európát is. És itt valóban komoly
veszélyek jelennek meg. Mert Kínának, Oroszországnak és sokan másoknak eszük
ágában sincs illedelmesen játszani az Amerika által kiosztott szerepeket. És most
olyanokról, mint Észak-Koreáról, Iránról, Venezueláról kár is szót ejteni…
Doktor –
Miért lenne kár. Hát nem nagy életveszélyes bajkeverők?
Mester –
Ezek nagyon különböző esetek, nem lehet közös nevezőre hozni, és így simán
bajkeverőnek kiáltani. A lényeg az, hogy Amerika joggal úgy érzi, hogy elsősége
forog kockán, és ha azt elveszíti, lecsúszhat, mondjuk Mexikó szintjére. Ezt
meg nagyon nem szeretnék, annyira nagyon nem, hogy ennek kivédése érdekében
bármilyen kockázatot vállalni kell. Évszázadokkal ezelőtt I.Ferdinánd azt
mondta végtelen keresztény jámborságában: Legyen igazság, vagy vesszen a világ!
Ma Trump azt látszik követni, hogy legyen Amerika újra nagy, vagy vesszen a
világ.
* * *
