Kapitány –
Rendben van, kedves barátaim, elkezdődött az új fejezet hazánk életében, ahogy
a Mester mondta. Jelek vannak, hogy ez így is van. Mondhatom azt is, hogy
látványos jelek. Egyrészt megszűnt az utolsó normális napilap, lemondott a
legnagyobb ellenzéki párt vezetője, és főleg kétszer is soha nem látott tömeg
lepte el Budapestet… De elég mindez az új fejezethez?
Mester – Már
hogy lenne elég, bátor kapitányunk. Ennek még szinte semmi köze ahhoz, ami a
mélyben zajlik…
Kapitány –
Na, és tudhatnánk valamit arról, ami a mélyben zajlik? Vagy te is csak a morajlást
hallod, de látod tisztán a tektonikus erők harcát, még kevésbé a majd kipattanó
földrengés következményeit?
Mester –
Jó mondod, a következményeket nem látom. Az ember már csak ilyen: a múlt
következményeit képes látni, a jövő következményeit csak különböző
forgatókönyvekbe tudja elrendezni, de az, hogy melyik forgatókönyv valósul meg
mindig csak a holnap titka.
Professzor
– Az elmúlt két hét minden esetre két fontos dolgot bizonyított: a népben van
forradalmi potenciál, a politikai osztályunk viszont egy nemzeti tragédia.
Doktor –
Az emberi vágyat szabadságra nem lehet elfojtani. Ellenkezőleg, minél jobban
igyekszik a hatalom elfojtani a szabadságvágyat, az annál erősebb.
Mester –
Ez igaz, a szabadság alapvető, elementáris vágyunk. A ketrecbe zárt állatok is
belebetegednek a rabságba. Mégis, látni kell, hogy a nagy társadalmi robbanások
nem akar szoktak bekövetkezni, amikor erősödik az szabadság elfojtása, hanem
amikor kifogy a kenyér, mint 1789-ben, vagy amikor már elviselhetetlen a
szenvedés, mint 1917-ben. És nekünk nem ártana ilyen szempontból megvizsgálni a
helyzetet. Ilyen szempontból pedig éppenséggel nincs forradalmi helyzet. Ahogy
a Fidesz sulykolja: „működnek a reformok”.
Doktor –
Igen, ömlik az EU pénze…
Mester –
Megint igazad van: ömlik az EU pénze. De ez nem cáfolja azt, amit mondtam.
Professzor
– Így van, működnek a reformok: jelentős külföldi kapacitások működnek, hiszen
a szakszervezetek nem kellemetlenkednek, az országban szociális csend és rend
van, a buli negyedek pedig tele vannak. A tehetős réteg is boldog, alig kell
közterhet viselni, és némi együttműködésért még olcsó eu-s és közpénzben is
részesülhet. A közmunka pedig befogja a legkiszolgáltatottabbak száját. Fortélyos
tervgazdaság…
Kapitány –
Tudom, hogy ez részedről, tanult barátnőnk, nem igazi elismerés. És azt én is
látom, már hogy ne látnám, a vak is látja: minden szinten és minden irányban
működik a korrupció, vagyis a romlott működés. De beszéljünk őszintén: mások
becsületesebben csinálták? Vagy csinálnák a jövőben, ha újra rajtuk lenne a
sor?
Mester – A
relativizálás veszélyes dolog, de a kérdés jogos. Miért aggályosabb egy
Mészáros tündöklése, mint egy Demjáné, Csányié, Hernádié vagy éppenséggel
Simicskáé?
Kapitány –
Különösen aggályos, ha az egész társadalmat hergelik egy ilyen tyúktolvaj
ellen…
Doktor –
Szép tyúktolvajlás… Tízmillió ember normális életét lopta meg… Bár nem irigylem
stróman sorsát…
Mester – Sose
irigyeld a strómanok sorsát. És azokét, akik mögöttük állnak. De mindezzel
együtt, el kell ismernünk, hogy Magyarország működik. Ez a működési modell
rossz és sérülékeny, de a Fidesz ügyesen görgeti előre.
Kapitány –
Az ördögtől való-e tehát ez a Fidesz?
Mester –
Sokan azt vallják, hogy nincs politika az ördöggel való cimborálás nélkül.
Hajlanék ezt elhinni, csupán az zavar, hogy nem hiszek az ördög letezésében.
Professzor
– Mindenkiben van egy tartalékpéldány belőle…
Mester –
Értem. Hát bizonyára ezekből tevődik össze a mitológiai hősünk… Akár mi legyen,
a Fidesz, a hajdani üzenetrögzítős párt valami olyasmi, mint Amerikában a
Republikánus párt… Azzal a kis hibával, hogy a másik oldalon nem építették fel
a Demokrata pártot. El tudnátok képzelni, hogy működne Amerika, ha ott a
Republikánus párttal szemben nem állna a hasonlóan erős Demokrata párt, hanem
hét törpe párt?
Kapitány –
Szerintem egy ilyen Amerikához képest Magyarország mintademokrácia lenne…
Doktor –
Maradjunk abban, hogy ez viccnek is rossz…
Mester –
Inkább maradjunk abban, hogy ez jelenleg a helyzet Magyarországon, és ez több
okból így nem tartható fenn, különösen az Európai Unió keretében.
Professzor
– Komp-ország keresi a kikőtőjét?
Mester –
Valahogy így… Vagy mégis el kell jutni egy valódi politikai váltógazdaságig,
vagy esetleg keletre csúszva, felvenni az orosz, a kínai, esetleg a kirgiz
modellt…
Professzor
– De egy ilyen elcsúszáshoz a népnek is lenne szava…
Kapitány –
A népnek mindenhez van szava, de ez általában annyit ér, mint a focimeccs
kommentálása…
Mester –
Igen, és ezért tragikus a politikai osztályunk állapota. Számára volt egy
kegyelmi pillanat, amikor az Állami Számvevőszék kiszabta azokat a brutális
bírságokat. Érdemben ez megpecsételte jogszerű működésüket. Akkor kellett volna
egységesen kiszállni a versenyből. Ez olyan helyzetet hozott volna létre, amit
a Fidesz nem tudott volna lekezelni.
Doktor –
Igazad van, Mester, de ez már a múlt. Azt nézzük meg, lenne ma valamilyen
kegyelmi lehetőség?
Mester –
Igen, most is van, a lehetőségek gyakran adva vannak, csak meg kell látni.
Kapitány –
Folytatni az utcai harcot?
Mester –
Ez nem lehet öncél. Be kell látni, hogy jelenleg nem látszik elegendő
bizonyíték a választás érvénytelenítéséhez, de az nem is vezetni igazi
változáshoz. Ugyanakkor most teljes joggal ki lehetne mondani, hogy a választás
politikailag nem volt legitim, ezért szabályos – de ésszerű, korrekt –
ultimátumot kellene adbi a Fidesznek: szülessen megállapodás, hogy egy éven
belül új választási törvény alapján és új média környezetben legyen új –
tisztességes és demokratikus – választás. Még azt is ügyesen és taktikusan
lehetne kikényszeríteni. Látszik, hogy az ellenzéki pártok nem képesek
nélkülözni az állami dotációt, hát legyen, vegyék fel mandátumukat, de
nyilvánítsák ki, hogy 30 napos határidőt adnak javaslatuk elfogadására. Addig
bent ülnek, de érdemben nem vesznek részt a parlamenti munkában, ha pedig a
Fidesz elutasítja javaslatukat, akkor már akár teljesen kivonulhatnának a
parlamentből.
Professzor
– Igen, ez egy teljesen logikus megoldás. Persze, a részletekben sok minden
lenne, amit bajosan lehetne eldönteni a parlament falain belül.
Mester –
Én is arra gondolok, hogy megegyezés hiányába, a két fél a választó elé vihetné
javaslataikat, beleértve a választási törvénytervezeteket.
Doktor – A
mostani kormánymédia működése elatt.
Mester –
Teljesen igazad van, hogy ez visszás helyzet lenne. Szerencsére Orbán Viktor
tett egy javaslatot a köztévé megosztására kormány és ellenzék között. Talán az
átmeneti időszakban ez lenne az üdvös…
Kaptány –
Ezt most találtad ki, Mester?
Professzor
– Dehogy, emlékszem erre az Kerényi vagy Orbán javaslatra… Igaz, ez 2002-ben
volt…
Doktor –
Tehát, Mester, te nem látod komoly alternatívának a Márki-Zay Péter tervét
egységes ellenzékre.
Mester –
Én nem látom, de gondolom, más sem látja, hogy a jelenlegi pártokból hogyan
lehetne egységes ellenzéket kreálni. Inkán az látszik alakulni, hogy a hét
törpe mellett megjelenik egy újabb. Az lehet, hogy nem lenne annyira törpe, de
miképpen söpri el a törpéket az útból? Hihetetlenül bizonytalan kísérlet.
Amelynek ráadásul az időbeni kifutása is bizonytalan. Eltökölve a vajúdással,
hogy lehetne idő előtti választást elérni különleges dráma nélkül… Négy év
türelmet kérni a társadalomtól, egy hasonló helyzet körül keringve, nem más,
mint a társadalom újabb becsapása.
Kapitány –
Ha jól értem, Mester, te nem látod reálisnak, hogy hamarosan Magyarországnak
legyen egy amerikai típusú Demokrata párt? Nem deprimáló ez?
Mester –
Kezdjük azzal, hogy én nem tartom eszményinek az amerikai modellt ezzel a két
váltópárttal. Mert mind a kettő ugyanannak a társadalmi formának a két arca: a
konzervatív és a liberális arca. Én egy másik, egy jobb társadalmi forma híve
vagyok: a nép köztársaságáé. Sokfelé látjuk ennek előszelét, még Amerikában is.
Csodálattal és reménnyel figyelem a Sanders-féle Mi forradalmunk mozgalmát. De
erről majd máskor váltsunk szót. Most már későre jár.
* * *
