Professzor
– Soha nem hittem, hogy a demokrácia kihirdetésével be is léphetünk a
demokráciába. De azt mindig is hittem, hogy terelhetjük a dolgokat a jó
irányba. Ami az elmúlt időszakban itthon és külföldön történt, rombolja a
hitemet.
Mester –
Szerinted, tanult professzor barátunk, hol és mikor uralkodott a demokrácia?
Professzor
– Soha és sehol!
Kapitány –
Megdöbbentesz, tisztelt professzorasszony! Reméltem, hogy legalább az ókori Görögországot
megemlíted. Csak szereztek annyi érdemet maguknak a demokrácia felfedezésével.
Professzor
– Letörölhetetlen gyalázatot szereztek a jámbor Szókratész demokratikus halálra
ítélésével. Ebben a szörnyűségben minden szavazásra jogosult részt vehetett,
aki elég étellel-itallal beült az egész napos izgalmakat ígérő színjátékra. Mit
sem szépít a gyilkosságon, hogy a népek, érezvén a bölcs hiányát, hamarjában a
vádlót fogták perbe, és demokratikusan száműzték.
Doktor –
Kedves barátnőm, az előbb hitről beszéltél, de ezek a keserű szavaid azt
árulják el, hogy te inkább nem hiszel a nép hatalmában…
Professzor
– Nem, én nem azt mondtam, hogy a demokráciában hiszek, amely szerintem egy furmányos
fikció, hanem abban, hogy bármi is legyen, lehet és fontos harcolni a világ
jobbításáért.
Mester –
Nem baj, hogy szinte mindenről másképpen gondolkozunk, az a jó, hogy utolsó
szavaiddal mindnyájan egyetértünk. De folytatnám az előbbi kérdésemet. Ha el is
fogadnánk, hogy eddig soha és sehol nem uralkodott – rendben, mondjuk így: az
igazi – demokrácia, szerinted, kedves professzorasszony, ebben a bizonyos
folyamatos harcban egy jobb világért játsszon valamilyen vezérlő szerepet –
megint mondjuk így: az igazi – demokrácia?
Professzor
– Ha úton vagyunk, fontos szemmel tartani egy vezérlő csillagot, amely
figyelmeztet, merre kell tovább haladni. A társadalmi harcainkban viszont nem
egy, hanem egy egész sor ilyen csillag, egy egész sor eszme igazít. Igen, ezek
között kiemelt helye van a demokráciának is. De közben látni kell, hogy nem
elég papagájok módjára ismételgetni a bűvös szót…
Kapitány –
Imponál a kritikai szemléleted, tisztelt professzorasszony, de szerintem a
kritikai hevületed néha elhomályosítja az előbbit. Én most arra vagyok
kíváncsi, mi hevített fel ennyire. Meg vagyok győződve, hogy ha az ember hűvös
tárgyilagossággal értékeli a helyzetet, jó érzéssel megállapíthatja, hogy az
országok döntő többségében egy többé-kevésbé jól működő demokrácia van.
Mester –
Ha kívánod, a reális szocializmus mintájára nevezhetjük ezt reális
demokráciának is.
Kapitány –
Felőlem annak is nevezhetjük. Bevallom, nem bánom, hogy a demokrácia a reális…
Doktor –
Arra viszont én is kíváncsi vagyok, amit a kapitány az imént kérdezett: közelebbről
mi – ahogy mondtad – rombolja a hitedet?
Professzor
– Csodálkozom, hogy külön magyarázat kell. Ami itthon zajlik jó ideje az a
hiteltelenség orgiája, senki és semmi nem az, aminek látszik. Még rosszabb a
helyzet a világon, a totális kémkedéstől a játszadozásig a háborúval. A
hiteltelenség és a hamisság a mindennemű korrupció, a mindennemű romlottság
csodafegyvere. A romlott korrupt demokrácia pedig nem néphatalom, hanem a nép kiszipolyozása,
megbecstelenítése.
Kapitány –
Bevallom, szavaid megindítanak, drága professzorasszonyom! Elfogadom, a
romlott, korrupt világ ördögi mű. Bár ha lenne egy felvilágosult – fületek
bocsássák meg nekem – istenfélő vezetőnk, aki kompenzálná a nép és főleg az
ügyeskedők gyarlóságát… Lehet, hogy másképpen soha nem lesz tökéletes a
demokrácia…
Doktor –
Röstellem felhozni ezt a túl sokszor ismételt igazságot, de a demokrácia nem a
legjobb társadalmi forma, csupáncsak az a helyzet, hogy ennél jobbat nem
ismerünk.
Mester –
Én hiszek a tudás töretlen haladásában. Voltak, és vannak, akik a kommunizmus győzelmében,
és voltak, és vannak, aki a kapitalizmus győzelmében vizionálták, vizionálják a
történelem végét. Azt nem mondom, hogy nem kell új elmélet a következő nagy
lépéshez, hanem elég a pragmatizmus, esetleg az ihlet meg a forradalmári hév. Az
viszont bizonyos, hogy ebben a örökké tartó vándorlásban, ebben a gigantikus
mózesi vállalkozásban a néphatalom rendre kevés. A nép diktatúrája kell ahhoz,
hogy az, ami a nép kezében van, az legyen az igazi hatalom.
