2014. április 16., szerda

Néphatalom és népdiktatúra

Professzor – Soha nem hittem, hogy a demokrácia kihirdetésével be is léphetünk a demokráciába. De azt mindig is hittem, hogy terelhetjük a dolgokat a jó irányba. Ami az elmúlt időszakban itthon és külföldön történt, rombolja a hitemet.
Mester – Szerinted, tanult professzor barátunk, hol és mikor uralkodott a demokrácia?
Professzor – Soha és sehol!
Kapitány – Megdöbbentesz, tisztelt professzorasszony! Reméltem, hogy legalább az ókori Görögországot megemlíted. Csak szereztek annyi érdemet maguknak a demokrácia felfedezésével.
Professzor – Letörölhetetlen gyalázatot szereztek a jámbor Szókratész demokratikus halálra ítélésével. Ebben a szörnyűségben minden szavazásra jogosult részt vehetett, aki elég étellel-itallal beült az egész napos izgalmakat ígérő színjátékra. Mit sem szépít a gyilkosságon, hogy a népek, érezvén a bölcs hiányát, hamarjában a vádlót fogták perbe, és demokratikusan száműzték.
Doktor – Kedves barátnőm, az előbb hitről beszéltél, de ezek a keserű szavaid azt árulják el, hogy te inkább nem hiszel a nép hatalmában…
Professzor – Nem, én nem azt mondtam, hogy a demokráciában hiszek, amely szerintem egy furmányos fikció, hanem abban, hogy bármi is legyen, lehet és fontos harcolni a világ jobbításáért.
Mester – Nem baj, hogy szinte mindenről másképpen gondolkozunk, az a jó, hogy utolsó szavaiddal mindnyájan egyetértünk. De folytatnám az előbbi kérdésemet. Ha el is fogadnánk, hogy eddig soha és sehol nem uralkodott – rendben, mondjuk így: az igazi – demokrácia, szerinted, kedves professzorasszony, ebben a bizonyos folyamatos harcban egy jobb világért játsszon valamilyen vezérlő szerepet – megint mondjuk így: az igazi – demokrácia?
Professzor – Ha úton vagyunk, fontos szemmel tartani egy vezérlő csillagot, amely figyelmeztet, merre kell tovább haladni. A társadalmi harcainkban viszont nem egy, hanem egy egész sor ilyen csillag, egy egész sor eszme igazít. Igen, ezek között kiemelt helye van a demokráciának is. De közben látni kell, hogy nem elég papagájok módjára ismételgetni a bűvös szót…
Kapitány – Imponál a kritikai szemléleted, tisztelt professzorasszony, de szerintem a kritikai hevületed néha elhomályosítja az előbbit. Én most arra vagyok kíváncsi, mi hevített fel ennyire. Meg vagyok győződve, hogy ha az ember hűvös tárgyilagossággal értékeli a helyzetet, jó érzéssel megállapíthatja, hogy az országok döntő többségében egy többé-kevésbé jól működő demokrácia van.
Mester – Ha kívánod, a reális szocializmus mintájára nevezhetjük ezt reális demokráciának is.
Kapitány – Felőlem annak is nevezhetjük. Bevallom, nem bánom, hogy a demokrácia a reális…
Doktor – Arra viszont én is kíváncsi vagyok, amit a kapitány az imént kérdezett: közelebbről mi – ahogy mondtad – rombolja a hitedet?
Professzor – Csodálkozom, hogy külön magyarázat kell. Ami itthon zajlik jó ideje az a hiteltelenség orgiája, senki és semmi nem az, aminek látszik. Még rosszabb a helyzet a világon, a totális kémkedéstől a játszadozásig a háborúval. A hiteltelenség és a hamisság a mindennemű korrupció, a mindennemű romlottság csodafegyvere. A romlott korrupt demokrácia pedig nem néphatalom, hanem a nép kiszipolyozása, megbecstelenítése.
Kapitány – Bevallom, szavaid megindítanak, drága professzorasszonyom! Elfogadom, a romlott, korrupt világ ördögi mű. Bár ha lenne egy felvilágosult – fületek bocsássák meg nekem – istenfélő vezetőnk, aki kompenzálná a nép és főleg az ügyeskedők gyarlóságát… Lehet, hogy másképpen soha nem lesz tökéletes a demokrácia…
Doktor – Röstellem felhozni ezt a túl sokszor ismételt igazságot, de a demokrácia nem a legjobb társadalmi forma, csupáncsak az a helyzet, hogy ennél jobbat nem ismerünk.
Mester – Én hiszek a tudás töretlen haladásában. Voltak, és vannak, akik a kommunizmus győzelmében, és voltak, és vannak, aki a kapitalizmus győzelmében vizionálták, vizionálják a történelem végét. Azt nem mondom, hogy nem kell új elmélet a következő nagy lépéshez, hanem elég a pragmatizmus, esetleg az ihlet meg a forradalmári hév. Az viszont bizonyos, hogy ebben a örökké tartó vándorlásban, ebben a gigantikus mózesi vállalkozásban a néphatalom rendre kevés. A nép diktatúrája kell ahhoz, hogy az, ami a nép kezében van, az legyen az igazi hatalom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése