2014 évi választások – esélyek és meglepetések

Professzor – Ha a demokrácia népuralom lenne, most, a választás közeledtével ünnepi hangulatot kellene éreznünk. Hát mindent, csak ünnepi hangulatot nem érzek.

Doktor – Ne legyünk idealisták! Minden választás egy kemény politikai harc, és nem lakodalom.

Kapitány – Megértelek, kedves professzorasszonyom, nem lehet kellemes látvány látni ma Magyarországon a baloldal keserves agóniáját. Én sem tartom szerencsésnek, hogy a politikai tér egypólusúvá vált. Ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok, verseny kell, valóságos verseny. Mára viszont nálunk a polgári centrumnak nincs komoly kihívója.

Mester – Én nem látom ilyen egyszerűnek a helyzetet. Valójában csupa izgalom ez a furcsa választás, bár ez cseppet sem változtat azon, ami miatt professzorasszony jogosan kesereg: a nép kikerült a politikából.

Doktor – Ne haragudj, Mester, de ez így egyszerre túl sok, hogy megemésszem. Legelőször, miféle izgalmakat látsz ebben a szörnyű kampányban?

Mester – Magyarországon a rendszerváltás óta minden választás egy sajátos, kicsi és lényegében izgalommentes meglepetést hozott, kivéve a legutolsót 2010-ben, amikor az történt, amire mindenki számított, vagy egy kicsit még jobban. Kezdésnek 1990-ben némi meglepetést okozott az MDF első helye.

Kapitány – Ennél nagyobb meglepetés volt 1994-ben az MSZP gyors visszatérése, és főleg összefogása az SZDSZ-szel.

Mester – Igen, de ez még így sem volt nagyobb meglepetés, mint egy szokványos kormányváltás egy unalmas jogállamban.

Doktor – Imádom a jogállam unalmát.

Professzor – De folytatva a sort, valóban meglepetés volt a következő választás is, amely 1998-ban királycsináló helyzetbe hozta Torgyánt.

Mester – Ami ugyan meglepetés volt sokak, talán leginkább Horn és Kuncze számára, de ez még mindig egy szokványos meglepetés és még szokványosabb kormányváltás maradt.

Doktor – És ugyanez játszódott le 2002-ben a másik irányba: a politikusi ős antitalentum Meggyessy elhappolta a hatalmat a ravasz, de elbizakodott Orbánéktól.

Professzor – Végül 2006-ban jött a nagy meglepetés, az, ami a rendszerváltás óta nem volt: a regnáló kormány megtartotta a hatalmat.

Doktor – Így igaz, nem is volt ez kis meglepetés, de nagy sem. Egy normális demokráciában is az a trend, hogy egy párt kibír két ciklust.

Mester – Ami viszont a 2006-as választásoknál figyelemre méltó: a rendszerváltás óta a nép akkor először tanúsított bizonyos érett, bölcs magatartást. Az nyert ugyanis, aki kevesebbet ígért.

Professzor – Emlékszünk, már akik emlékszünk a Fidesz bepánikolására a szavazás előtti napokban, amikor is előállt egy hosszú listával, mi mindent tesz majd, ha kormányra kerül. Volt ebben 14. nyugdíj meg egy sor felelőtlen ígéret.

Mester – 2010-ben viszont aligha volt valaki számára meglepetés a Fidesz győzelme.

Doktor – Legfeljebb annak mértéke.

Professzor – Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy azt a szavazásra jogosult polgártársaink szerény egy harmadának segítségével érte el.

Mester – De most itt állunk a 2014 évi szavazás előtt, a politika kellően felforgatott világával, merőben új választási rendszerrel, még nagyobb kihívások előtt. A kép elkeserítően zavaros és súlyos meglepetésekkel terhes.

Kapitány – De végül is, miért gond, ha számíthatunk meglepetésekre. És egyáltalán, lehet-e jövő meglepetések nélkül?

Mester – Más az, amikor a heti lottószámokról beszélünk. Tudjuk, azokat előre – sajnos – nem látjuk, ezért eszünkbe sem jutna taglalni a meglepetés szerepét. Utólag meglepetésnek minősíteni az eredményeket pedig nevetséges tudatlanság lenne. Közhatalmunk sorsa viszont súlyos, most különösen súlyos kérdés.

Kapitány – Én úgy látom, a magyar közvélemény hajlik a hatalom demonizálására, és saját helyzetének dramatizálására. Mindig azt vizionálja, hogy aki kormányra került, évtizedekre bebetonozza magát.

Professzor – Nem is alaptalanul, mert szándék lenne. Szerencsére ez ritkán elég… De nézzük meg azt, amire a Mester most tereli a szót! Milyen meglepetésekre kellene felkészülnünk?

Mester – Szerintem, ti nálam is jobban látjátok a helyzetet. Mondd, kedves kapitányom, te milyen eredményekre számítasz!

Kapitány – Szerintem egyértelmű, hogy a Fidesz nagy többséget szerez. Az egyéni körzetek 80 %-ával és a listás helyek 45%-ával könnyen elérheti az új kétharmados többséget. A Jobbik valószínűleg a listás szavazásban lekörözi a baloldalt, de sehol nem nyer egyéniben, így végül két hasonlóan kis frakciója lesz a bal és a jobboldalnak az új parlamentben.

Mester – Tanult doktornő barátunk, te hogy látod az eredményeket?

Doktor – Én attól félek, hogy a többi párt tétlensége miatt a Jobbik tarolni fog, de nem annyira, hogy többségbe kerüljön. Remélem, hogy az új alternatívát kínáló pártok, de főleg az LMP meglepően jó eredményt hoznak, így a helyre tett Fidesz és MSZP valamelyike kénytelen lesz egy sokkal normálisabb koalícióban kormányozni a következő ciklusban.

Mester – És te, drága professzorasszony, mit jósolsz?

Professzor – Nem szívesen jósolok, de remélem, hogy a demokratikus pártok okoznak majd egy komoly meglepetést, akár kétharmados többséget szerezve. Mert, lássuk be, az új törvények mellett egy új kormánynak kétharmad nélkül kötve lenne a keze.

Mester – Lám, micsoda eltérő prognózisok! Biztos vagyok, hogy ti most nem pártszimpátiáitokat ismertetitek, hanem alapos esélylatolgatás van  szavaitok mögött. És pontosan ez az, amit én is érzek.

Kapitány – Szerinted, Mester, milyenek a Fidesz esélyei?

Mester – A Fidesz rátett arra, hogy egyféle népnyelven közvetlenül a néptől szerez legitimációt.

Professzor – Némi Robin Hood-i dialektusban.

Mester – Maradjunk mi csak Rózsa Sándornál vagy Ludas Matyinál, mert végül is nemzeti ez a konzultáció. És hogy milyen erőteljes!

Doktor – A gond az, hogy nagyon sokan számára Fidesz nem Ludas Matyi, hanem maga Döbrögi.

Professzor – Vagy éppenséggel Ludas Mutyi…

Mester – A helyzet valóban skizofrén. Mindenki szereti a kisebb rezsiszámlát, no meg egy sor más dolgot, amit a Fidesz csinált, de minden józan ember tucatjával hozhatna fel a Fidesz visszatetsző, vagy éppenséggel visszataszító dolgaiból. Ilyen körülmények között mit sugallna a végső mérlegelés? És melyik választó réteg menne nagyobb számban szavazni, melyik kisebb számban? Mindez teljességgel kiszámíthatatlan. Szerintem ezért a Fidesz esetében a 30 és 90 százalék között minden eredmény lehetséges.

Doktor – És mit vársz a Jobbiktól, Mester?

Mester – A Jobbik egy rémisztő mederbe terelte a társadalom iszonyatos frusztrációját. Sajnos, nem csak a társadalomkritikájának, hanem programjának jelentős része is látszólag adekvát erre az iszonyatos frusztrációra, és ezt egyre szélesebb tömegek ismerik fel. Így a Jobbik jelentős részeket szakíthat el nem csak a Fidesz, de minden más párt szavazó bázisától is, és igen sok passzív szavazót is aktiválhat. A baloldal össztűz alatt tartja, a Fidesz taktikázással magához próbálja terelni bázisát, de mindkettő hatékonysága kopik. Ezzel végső soron a Jobbik is bekerül azok körébe, akik nagy meglepetést tudnának okozni. Esetükben szerintem 15 és 55 százalék között minden eredmény lehetséges.

Professzor – Drága Mesterem, már alig merem megkérdezni: milyen esélyt látsz a baloldal számára?

Mester – Esélyt még látok, csak baloldalt nem, már ha megengeditek nekem ezt a szomorú humort… A politikai paletta nem kínál baloldali alternatívát, a társadalom igénye erre viszont akkora, hogy az Összefogás akár meg is nyerheti a választásokat, különösen, ha a Fidesz és kormányzata még egy kicsit ráerősít a hihetetlenül lehengerlő kampányára. De mi tagadás, még inkább benne van a pakliban a csúf, nagyon csúf vereség lehetősége. Szerintem itt az olló a legnagyobb: bármi lehet az eredmény 15 és 75 százalék között.

Kapitány – Észbontó! És hogyan látod a kisebb pártok esélyeit?

Mester – Reálisan csak az LMP-nek van esélye, ha elég sok Fidesz-es és MSP-s szavazó hozzájuk menekül. De ezek lehetnek akár eléggé sokan is. Az LMP esetében tehát bármi elképzelhető 2 és 22 százalék között. Rajtuk kívül legfeljebb még 2-3 apró és zavaros szervezet juttathat be egy-egy képviselőt a parlamentbe, ha a Fidesz is így akarja. Nincs más, akinek ez érdekében – és módjában – állna elintézni.

Kapitány – Roppant érdekes spekulációk, drága Mesterem, de azok szélső értékeit sajnos soha semmi nem fogja tudni igazolni.

Professzor – Kivéve, ha egyike-másikja bejönne, harcokban edzett kapitányom! De természetesen ez a dolgok logikája, hogy nem a prognózisok szélső, hanem valamely középső értéke rendelkezik a legnagyobb valószínűséggel.

Mester – Én most valójában nem is prognózisokat akartam adni, hanem rámutatni, hogy iszonyatos gubancba került a társadalmunk, így a meglepetések sorával kell számolnunk. Persze, a számolás néhány napon belül véget ér, mindent megtudunk az áldott nép döntéséről. De akár így, akár úgy, a gubanc vélhetően megmarad, ezért érdemes felkészülni mélyebb, fájdalmasabb vizsgálatokra. És leginkább önvizsgálatokra.

Budapest, 2014. március 2.

Az emberek többsége rossz...

Priénéi Biasz – Az emberek többsége rossz.

Kapitány – Az emberek többsége jó.

Professzor – Senki nem születik rossznak.

Doktor – A rossz emberek a jó emberek gyarlóságának a büntetése.

Mester – Olyan világot kell felépíteni, ahol jónak lenni jobb.

Fizesd vissza a betétet!

Pittakosz – Fizesd vissza a betétet!

Kapitány – Ne lopj, de ne is sikkassz!

Doktor – Légy jó, és ne okozz csalódást!

Professzor – Ha kaptál egy tál ételt, a tálat ne add vissza üresen!

Mester – A jó visszaadása megkétszerezi a jót. 

Emlékezz meg barátaidról!

Thalész – Emlékezz meg barátaidról!

Kapitány – Emlékezz meg barátaidról míg élnek!

Professzor – Emlékezz meg barátaidról míg élsz!

Doktor – Addig élnek barátaid, amíg megemlékezel róluk.

Mester – Addig élsz, amíg megemlékezel barátaidról.

* * *

Ha megtanultál engedelmeskedni, akkor tudni fogsz uralkodni.

Szolón – Ha megtanultál engedelmeskedni, akkor tudni fogsz uralkodni.

Doktor – Nem akarok engedelmeskedni, nem akarok uralkodni.

Professzor – Sokan fogják megfizetni az árát, ha uralkodsz anélkül, hogy megtanultál volna engedelmeskedni.

Kapitány – Ha megtanulsz uralkodni magadon, a világ engedelmeskedni fog neked.

Mester – Ha megtanultál engedelmeskedni a tudásnak, akkor képes leszel felszámolni az uralkodást.

* * *

A legszebb dolog a világon

Periandrosz – A legszebb dolog a világon a nyugalom.

Kapitány – A bölcs ember számára a legszebb dolog bizonyosan a nyugalom.

Doktor – A legszebb dolog a világon az, ami kitölti a hiányt, hogy magam legyek a nyugalom.

Professzor – A szépségben nyugalmat lelünk.

Mester – A legszebbé teszi a világot, aki nyugalmat teremt.

* * *

Hit és vallás

Professzor – Mester, új tanítást vagy új vallást hirdetsz?

Mester – Üzenetem van embertársaim számára. Ezt nem nevezném tanításnak, mert ahhoz több tudás és nagyobb tanítói tehetség szükséges, mint amennyinek birtokában vagyok. Vallásnak sem nevezném, mert többet igyekszik átfogni, mint a hagyományos vallások, például a tudomány területét is.

Doktor – És mi ez az üzenet, Mester?

Mester – Ezt egy mondatban nem tudom összefoglalni, de ha jelszót kellene költeni hozzá, azt mondanám: Egy vagyok én, és minden ember a testvérem. Ebben találtam a kiindulópontot, és az út, amelyet innentől kezdve követek, az üzenetem.

Kapitány – Az igazság nem lehet más, mint egy egyszerű igazság.

Mester – Az igazság változó. Ahány ember annyi igazság, annyi változó igazság. Ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen az igazságról beszélni. Lehet, és kell is. De én most üzenetet mondtam, és nem igazságot. Igazságok kimondása helyett megmutatni szeretném, miképpen keresem azokat. Ebben pedig fontos, hogy honnan indulok, és milyen úton haladok.

Kapitány – Igen, erre a példamutatásra gondolva hiányoltam az egyszerű igazságot. Mert ismerjük el, hogy könnyebb követni egy egyszerű igazságot, mint egy mégoly tiszteletre méltó gondolkodást.

Mester – Biztos vagy ebben? Gondoljuk meg jobban, valójában mit csinál valaki, amikor egy úgynevezett egyszerű igazságot követ? Mikor jár jobban egy ember? Ha azt mondom neki: „Légy ügyes!”, és a dzsungelbe engedem? Vagy ha magammal viszem, és megmutatom neki, hogyan kell megvédenünk magunkat a vadállatokkal szemben, miből lehet és miből nem szabad enni.

Doktor – Mit jelent az, hogy „Egy vagyok én”?

Mester – Ez az emberi öntudat alapja: a létezésem bizonyossága, a végességem bizonyossága és az egységem bizonyossága.

Professzor – És miért kapcsolod ezt azzal, hogy „minden ember a testvérem”?

Mester – Én egyetlen, egyedülálló, de nem egyedül vagyok a világon. Velem együtt még több, mint hat milliárd ember él a Földön, és ezek valóban vérek a véremből, testek a testemből. És ami még fontosabb: minden ember egy tükör, amelyben magamat láthatom.

Professzor – Végül és főképpen, miben hiszel, Mester?

Mester – Hiszek a valóságban. Hiszek az emberben. Hiszek magamban. Hiszek a tudásban. Hiszek a jóban. Hiszek a szeretetben.