Kapitány –
Felemelő érzés, hogy ilyen zseniális játékot adtunk a világnak, mint a bűvös
kockát! Örülök, hogy méltóan megünnepeljük a nagyvilágban!
Professzor
– Szerintem játéknak a bűvös kocka nem zseniális, hanem idegbajt hozó. De van két
figyelemre méltó jelentősége: fantasztikus üzlet, és ami talán még fontosabb:
megérteti velünk az egyszerű bonyolultságát. Szét kell rakni hat színt, ennyi a
feladat. Képzeljétek el, hogy összekeverek egy tálba egy maroknyi fehér babot, tarkababot,
lencsét, csicseri borsó stb., és megkérlek, hogy ezeket válogasd szét. A
legcsekélyebb nehézség nélkül, egy pár perc alatt bárki elkészülne vele. De
amikor mindenféle összefüggések kusza láncokba szedik az egyes szemeket,
egykettőre rájövünk, hogy rövid az eszünk, és még rövidebb az életünk, hogy a
feladványt megoldjuk.
Kapitány –
Mi tagadás, nap, mint nap találkozunk bonyolult helyzetekkel. Éppen ezért
fontos csiszolni elménket. Ki ezzel, ki azzal. Nem tudom, került-e valaki az
idegosztályra bűvös kocka miatt, de hogy itthon sok százezer, a nagyvilágban
sok millió, de talán sok százmillió fiatalember intelligenciája nyert ezzel a
játékkal, semmi kétségem.
Doktor –
Én csak azon gondolkozom, hogy hány polgártársunknak és meddig kellene forgatni
a bűvös kockát, hogy egy értelmes döntést hozzon a szavazófülkében?
Professzor
– Szerintem fontosabb lenne a demokrácia érvényesülése, ahhoz, hogy jól
intézzük életünket. Nem reális mindenkitől elvárni azokat a szellemi
képességeket, amelyek amúgy rendelkezésre állnak minden társadalomban.
Mester –
Fogós kérdés ez: mi a legfontosabb a társadalom jó működéséhez? A demokrácia?
Netán a szabadság? Vagy az emberek átlagos értelmi szintje? És bizony,
kínálkozik még egynéhány hasonló eszme… Ti mit gondoltok?
Kapitány –
Valóban nem könnyű sorrendet felállítani… Szerintem a demokrácia és az értelem
a legfontosabb, de a hitet és a rendet is megemlítenék.
Doktor –
Az intelligenciát én is döntőnek érzem, de a legfontosabb kétségtelenül a
szabadság és az ehhez járó demokrácia. Ha viszont olyat is kellene megemlíteni,
ami eddig nem került szóba, azt mondanám: bátorság kell. A gyávának semmit nem
adnak szánalomból…
Professzor
– Ami elhangzott, mind fontos: demokrácia, értelem, rend, szabadság, hit,
bátorság!... De nem hiányozhat valami különösen fontos: a szolidaritás! Mert
minek a nagy eszem, minek a csodás bátorságom, ha mindig szótlanul elmegyek
mások baja, mások meghurcoltatása mellett?
Mester –
Nagyszerűek vagytok, minden ki van mondva! Semmit nem tudok hozzátenni. Nem
hiszem, hogy érdemes további eszméket keresni, úgyis több hangzott el, mint a
bűvös kocka hat színe… A fontossági sorrendbe belegabalyodni pedig végképp
fölösleges. Ha ki akarjuk rakni a bűvös kockát, számít-e, melyik szín a
legfontosabb?
Kapitány –
Biztosra veszem, hogy egyesek úgy kezdnek hozzá a kocka kirakásához, hogy
kiszúrnak egy színt, amellyel kezdenek…
Mester –
Ennél a játéknál ez valóban lehet egy taktikai megoldás… De az élet, tudjuk,
ennél valamivel bonyolultabb… Szerintem minden nap előállnak helyzetek,
feladatok, amikor hol az egyik, hol a másik feltétel döntő. Tehát fölösleges,
lehetetlen sorrendet felállítani… Ám bevallom, érzek magamban egy határozott
elfogultságot az értelemmel kapcsolatban. Meggyőződésem szerint az értelemnek különleges
szerepe van az élet jobbításában. Az értelem fogja kirakni nekünk az élet bűvös
kockáját – ha elég erős lesz…
