2016. november 7., hétfő

November 7-ről

Professzor – Nem csak szomorúnak, egyenesen gyalázatosnak tartom, hogy ma már nem emlékezünk meg November 7-ről. Ez olyan, mintha rühellnénk megemlékezni Július 14-ről!
Kapitány – Ne legyen kétséged, hogy ma az emberek többsége azért szereti Július 14-et, mert ez szép, vidám népünnepély, mellesleg annak a Franciának, amelynek még valamennyire nimbusza van. És csak a műveltségükre kényes entellektüeleknek jut eszükbe, hogy ez a Francia Forradalom ünnepe.
Doktor – Közben annak előnyét is lásd be, hogy ezen a napon nem sokat beszélnek az Októberi forradalomról, mert ha beszélnének, nem hallanál szépeket.
Mester – Vannak országok, ahol lassan már középkori állapotok állnak vissza, de a világ nem ilyen egyhangú. Ez nem mentség számunkra, biztatásnak is soványka lenne. Magunkban kell keresni az erőt az igazság és a haladás képviseletére. Biztos vagyok, hogy sokunkban bőven van ilyen erő, de bizalmatlanok vagyunk, mennyi lehet a többiekben, ha megnyílunk, és összefogunk, elsodorhatók leszünk-e, vagy képesek győzni a visszahúzó erők ellen?
Professzor – Erő biztos lenne az emberekben, mert termeli azt az élet. És minél nagyobb a teher, minél nagyobb az elnyomás, minél nagyobb az aggodalom jövőnkért, annál több erő fakad bennünk. Csak a tudás zavaródott meg…
Mester – Ma már nem csak a jövőnkért kell aggódnunk, hanem a múltunkért is. Valamiféle emlékezetpolitika garázdálkodik országainkban. Hát azt is el kellene számoltatni az emberek megzavaródott tudásáért. Sajnos ebben a történelmi felfordulásban mind a konzervatív, mind a liberális testvéreink elárultak. Nem beszélek a konzervatív és a liberális fanatikusokról.
Kapitány – Azokkal még filléres ultira sem ülnék össze…
Doktor – Jó, jó, mind ez érthető, elfogadható, de a kérdés konkrétan November 7-éről szól. Az pedig sehol nincs. Volt, véres volt, eltűnt… Emlékezzünk meg az áldozatokról, és gyorsan fordítsunk lapot a naptárban!
Professzor – November 7. a történelem egyik legfontosabb fordulópontja. A Nagy háború vérzivatarában következett be, és elsőként békét és földet ígért a népnek.
Kapitány – És kommunizmust.
Mester – Bizony, és kommunizmust. És akadtak – akkor is – szép számmal olyan félművelt alakok, aki számára ez elsősorban ingyen vodkát és nőközösséget jelent. De a történelem megtalálta katonáit, és elindult ezen az új úton. Minden, ami azóta történt, beleértve Európát és Amerikát magában hordja az Októberi forradalom ilyen vagy olyan következményeit. Mert a kommunizmus azóta is jelen van a Földön, de nem csak Kína, az új vezető világhatalom képében, hanem mint a civilizáció egy új minősége, amely jelen van igényeinkben, szándékaikban, gondolatainkban, cselekedeteinkben.
Doktor – Nem biztos, hogy az enyéimben is.
Mester – Valóban, nem biztos, de én inkább arra hajlok, hogy igen. Nem csak azért, mert te is ezen a világon szocializálódtál, hanem mert mindebben objektív szükséglet rejtőzik. Egészen más lapra tartozik, hogy a különböző gondolkodók, forradalmárok és államvezetők olyan eszméket és víziókat hagytak ránk, amelyek ma már nagyrészt hasznavehetetlenek. De ez érthető, normális. Melyik épeszű ember követelné ma, hogy valósítsuk meg – lehetőleg szó szerint – Rousseau vagy Robespierre eszméit és vízióit. Előre kell menni, gondolatokban és cselekedetekben egyaránt. Kétezer évvel ezelőtt egy vándorprédikátor elindult egy ösvényen. Majd 1800 évig tartott, amíg az európai ember meg tudott szabadulni a prédikátor nyomában kinőtt uralomból, igen véres élethalál harc közepette. Csakhogy egykettőre észre kellett vennie, hogy egy hamis álságos szabadság uralma alá került. Már csak 120 évig kellett várni a harmadik földrengésig.
Professzor – És most, a 21, század kezdetén újra jöhet a vándorprédikátor?
Mester – Annyiban igen, hogy csak békés forradalom nyerhet a mai világban, de annyiban nem, hogy ez nem lehet egy magányos vándorprédikátor máve, hanem egy légiónyi igaz emberé. Mikor, hol, hogyan fog ez bekövetkezni, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy az ő naptárukban November 7. egy piros betűs, de főleg felemelő, lelkesítő ünnepnap lesz.



 * * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése