Professzor
– Mester, zseniális volt prognózisod, hogy akárkit is választanak, az elit
befogja szekerébe, és minden megy majd úgy, ahogy kell. Látjátok, a tözsde nem
hogy nem omlott össze, de az összerezzenése csak világvégéken volt említésre
méltó, a befektetők kedve határozottan jó. Ma Obama is joviálisan fogadta
utódát a Fehér Házban.
Kapitány –
Az előre vetített apokalipszisből semmi nem lett. Pedig bekövetkezett, amit
lehetetlennek akartak beállítani.
Professzor
– Mi az hogy! Trump úgy győzött, ahogy régen, külösen republikánus jelölt. Úgy
hogy közben eddig soha nem volt módon a média 95 %-a ellene volt, ő meg tized
annyi pénzt költött a kampányra, mint Clintonék.
Doktor –
Azért már nem úgy állítsátok be, hogy a vízen járó messiás jött el újra közénk!
Nem kellene kimondani, hogy egy primitív, agresszív, szexista, xenofób ember
került a legnagyobb hatalom élére. Nem arról kellene beszélni, hogy ma a világ
veszélyesebb hely lett?
Mester – Kezdeném
azzal, hogy én nem prognózist mondtam, hanem csak emlékeztettem az elit bámulatos
képességére, hogy az üzletre koncentráljon. És ez előbb-utóbb bedarál mindent
és mindenkit. Ugyanakkor én a legkevésbé misztifikálnám ezt a képességet. Nem
beszélve arról, hogy ha van választási lehetőség, az elit is, a tőke is,
mindenki a neki jobban megfelelőt választja. Közben azt a hibát sem kellene
elkövetni, hogy azonosítjuk a tőkét és az elitet. Egyszerűsítve, az érthetőség
kedvéért kiélezve a dolgokat, azt mondanám, hogy az elit számára Trump
elkeserítő, feldolgozhatatlan választás, a tőke számára adott helyzet, nem
kevés előnnyel. Itt lenne az idő, hogy jobban szemügyre vegyük a világot
mozgató erőket, úgy mint elit, tőke – de főképpen a már kitűnően
megszerveződött liberális kaszt.
Doktor –
Mi a fene, ez a liberális kaszt? Az a sötét gonosz háttér-hatalom, amelyet
minden flúgos nacionalista vizionál?
Mester –
Nem, semmiképpen nem az. Sötét elmék és sötét erők mindenhol vannak,
jobboldalon is, baloldalon is, az exotikus centrumban is. A liberális kaszt
bizonyos értelemben az új társadalom magja, vagy – és ez szükségszerűen abszurdnak
hathat – az új plebsz. Ám ez az új képződmény ellenséges világban alakult ki,
ezért még zavaros az öntudata, szélsőségek hatása alatt van, gyanakvó és
agresszív. Végtelenül bonyolult helyzet ez, és most azzal is meg kell birkozni,
hogy kaszton kívüli erők szerezhetik meg a hatalmat.
Doktor – Ez
már megtörtént. Trump megszerezte a hatalmat, ráadásul úgy, hogy saját
párttársai adják a többséget mind a Szenátusban, mind a Képviselők házában.
Mester –
Látod, éppen ez az, Trumpnak mindenért meg kell majd harcolnia párttársaival.
Ne feledjük, ez nem Kelet-Európa, ahol a vezér markában tart mindenkit, és a
parlamenti frakció zombikból álló szavazógép. Egykettőre kiderül, hogy az
elnöknek mindenért meg kell harcolnia kilenc egyenként tízezer fejű sárkánnyal.
Doktor –
Mindjárt szakad a szívem érte.
Mester –
Ne ezt ne tedd, szépségem, te túl drága vagy nekünk. De azt meg kell érteni,
hogy bizonyos vonatkozásokban az amerikai elnök túl sokat is tehet, embereket likvidálhat
drónokkal vagy átvitt értelemben, szervezhet az embereknek cirkuszt, szórhat
kenyeret, aprópénzt, de a történelem más szint…
Doktor –
Nem tudom, hogy a történelem hiányos emeletére tud átverekedni, de lesújt, hogy
maradt meg saját tornyaiban. Ott felőlem terpeszkedhet a századik emeleten is…
Mester –
Megértelek, de most duzzogjunk? Menjünk tüntetni Trump megválasztása ellen?
Professzor
– Döbbenetes látni azokat az embereket tüntetni Trump megválasztása ellen, akik
nem régen kígyót-békát kiáltottak ellene, mert nem akarta megígérni, hogy
elfogadja a választás eredményét.
Mester –
Szerintem a dolog ott bicsaklott el, amikor a demokrata párt vezetése elcsalta
a jelöltválasztást, és kigolyózták Bernie Sanderst, aki bizony, nyert volna
Trumppal szemben.
Kapitány –
Meredek spekuláció.
Mester –
Nem, ez nem spekuláció. Ha egy kicsi karambolozott, lehet mondani: „Ha ezt meg
azt teszed, elkerülhetted volna a tragédiát.” Éz valóban lehet adott esetben haszontalan
spekuláció, de más esetben ez lehet egy helytálló és megszívlelndő tanulság.
Csakhogy valóban a liberális klaszt ma még nincs felkészülve arra, amit Sanders
nagyon szelíden és pragmatikusan kínált.
Professzor
– Majd lesznek újabb Sandersek, akik bizonyára nem lesznek annyira szelídek és pragmatikusak,
annál elszántabbak.
Mester –
Nem lenne fölösleges itt még valamit észrevenni és elismerni. Trump győzelmében
vastagon benne vannak Clintonék hibái, de azok el is törpülnek Obama hibái
mellett. Hatalmas reményeket ébresztett, hatalmas hitelt kapott az egész
világtól…
Professzor
– Egy ingyen Nobel-díjjal megspékelve…
Mester –
Az Amerikát jól ismerő szakemberek bizonyára komoly listát tudnának
összeállítani Obama jó tetteiről, de lehet-e ezzel megcáfolni a társadalom
hatalmas csalódását? Az elmúlt 8 év alatt a gazdagabbak még gazdagabbak lettek,
a szegények még szegényebbek, és így szükségszerűen Amerika is agresszívebb
lett otthon is, külföldön is…
Kapitány –
És lám, hiába adta bele teljes idejét, energiáját, megmaradt hitelét, hogy
befusson az, aki mellett akár tovább is szárnyalhatott volna politikusi
karrierje, a népharag új Robin Hoodja – pestiesen szólva – legyalulja a
politika színpadjáról.
Doktor – A
ripacs milliárdos, mint Robin Hood… Szép paródia…
Mester –
Mi tagadás, nem vagyok boldog attól, hogy ez a nagy ország ezt a két figurát
találta érdemesnek a végső versengésre. Azt kell hinnünk, hogy a mai kínai
káderválasztási tudomány hatékonyabb, mint az amerikai… De legyünk optimisták, lehet, hogy Trump most
éppenséggel beválik mint homeopátiás orvosság, és Amerika – hála saját népének –
erősebb, de főleg békésebb és bölcsebb lesz.
