2014. március 28., péntek

Választás 2014 – Tanulni a tanulságokból

Kapitány – Kedves barátaink, ha már ennyire reménytelen a pártok programjai alapján választani, talán segíthet, ha áttekintjük az elmúlt időszakot: mi jót hozott, mi volt benne csalódás!
Professzor – A számvetés indokolt, de a programok egybevetését ez nem pótolhatja.
Kapitány – Igazad van, kedves professzorasszonyom, és most azt ne is pótoljuk, hanem vessünk számot.
Mester – Azt javaslom, első körben ne is minősítsük az eseményeket, hanem igyekezzünk minél teljesebb leltárt készíteni a fontosabbakról. Az ember olyan feledékeny… Te, kapitány, mit vettetnél fel a listára?
Kapitány – Mindnyájunk szempontjából fontos volt az állami pénzügyek rendbe tétele, a munka kiemelt kezelése, ideértve közmunka segélyezés helyett politikát és a munkavédelmi programokat, a közrend és a büntetéspolitika szigorítása, a közigazgatás korszerűsítése. És azt is érdemes számon tartani, hogy a nagy és bonyolult ügyek mellett mindig volt szándék és energia olyan projektekre, amelyek szépíthetik-gazdagíthatják az országot, itt a Kossuth tér átépítésére, a különféle stadionépítésekre, a különféle múzeumtervekre. Végül meg kell említeni a sokat vitatott rezsicsökkentést.
Doktor – A válogatásod, kedves kapitányom, dicsérő szavak nélkül is felér egy dicsérettel. Pedig ne feledjük, a kormány első két intézkedése az állampolgárság megadása a határon túli magyaroknak és a magánnyugdíj-vagyon államosítása. Utána jött egy pártalkotmány és száz kétharmados saroktörvény, amely ellehetetleníti minden leendő kormány munkáját, amely nem a Fidesz politikáját követné. Ezen belül a cinizmus csúcsa a legapróbb részletében a Fidesznek kedvező új választási törvény, Fidesz-katonák állítása minden kulcspozícióba kikezdhetetlen 9 éves megbízatással, az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése, feltöltése lojális emberekkel. És mindennek az ámokfutásnak a koronája a titokban összehozott Paks-szerződés…
Kapitány – Drága doktornő, a te válogatásod kritikus szavak nélkül is lehengerlő kritika. Becsmérlő szavaiddal megterhelve viszont arra lesz jó, hogy zsákutcába vigye a számvetésünket.
Doktor – Legyünk erősek, drága barátom! Valóban erős idegek és erős gyomor nélkül nehéz kivesézni állapotainkat, de ennek nem az én stílusom az oka…
Professzor – Szerintem a legfontosabb említendő történések kétfélék. Az egyikféle intézkedések egy újfajta posztmodern proletariátus, vagy, ahogy szeretik még mondani: munkatársadalom kialakítását célozza. Ezt szolgálta a világ egyik legkacifántosabb munkatörvénykönyve, és ezt szolgálta a szakszervezeti mozgalom semlegesítését. Még nem volt Magyarországon ilyen szociális béke, mint az elmúlt négy évben. De ez a béke a kiszolgáltatottság, a félelem keserű békéje. A másikféle intézkedések a felső osztályok elkötelezése. Erre nehéz azt mondani, hogy lekenyerezése, mert azok már rég elfelejtették a jó kenyér ízét. És azt sem lehet mondani, hogy lekorrumpálása, mert ők a korrupció nagymesterei. De minek nevezzük azt, amikor egy 2 vagy 5 milliós jövedelemmel rendelkező embertársunknál ez a kormány meghagyja jövedelmének azt a felét, amely minden civilizált országban a közösbe megy?
Kapitány – Ezt én is végtelenül felháborítónak tartom…
Professzor – És van képük azt mondani, hogy azért teszik ezt, mert szentnek tartják a munkából származó jövedelmet!
Mester – Én azt tenném még a leltárhoz, hogy ebben az négy évben fontos dolgok történtek egy félelmetes államkapitalizmus kiépítése érdekében: államosítások a gazdaságban, az iskolák államosítása, a média államosítása, a nemzet államosítása. A jelenleg kormányzók számára szemmel láthatóan a hatalom a legfontosabb, mert azzal remélik kielégíteni kielégíthetetlen vágyaikat vagyonra és dicsőségre, és nem utolsósorban biztosítani büntethetetlenségüket. És ez így egy ördögi kör: minél hatalmasabb és ellenőrizhetetlenebb lesz az általuk kiépített hatalom, annál inkább sorsdöntő, hogy az szilárdan a kezükben maradjon. Ehhez durva és finom eszközök újabb arzenáljára van szükség, a tömegek még hatékonyabb ellenőrzésére, butítására és manipulálására.
Professzor – Én úgy gondolom, ezzel az elmúlt év leltárának csak kis részét sikerült összerakni, de nekem így is szédül a fejem.
Kapitány – Pedig a lényeg nem az események puszta összeírása, hanem minden egyes esemény alapos vizsgálata minden oldalról. Mert, ismerjétek el, ez mind politika, amely évezredek vitákat és szenvedélyeket szít. Mi nem tehetjük meg, hogy csak egy vagy két szempont – vagy szemlélet – alapján minősítsük a dolgokat.
Doktor – Az elmúlt négy év minden eseményét megvizsgálni? Ehhez újabb négy évre lenne szükség, vagy többre…
Mester – Az elmúlt négy év nagyon fontos tendenciákra fogyelmeztet, ezért fontos lenne folytatni a beszélgetést. Nem hiszem, hogy lesz időnk és kedvünk minden egyes eseményt újra elővenni, de a legfontosabb tanulságok levonását feltétlenül meg kellene próbálni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése