2014. március 13., csütörtök

Választás 2014 – A birnámi erdő…

Professzor – Bevallom, kedves barátam, napról-napra rosszabbul érzem magamat itthon. Elviselhetetlen ez a hideg polgárháborús hangulat, a gyűlöletnek ezt a mindent megmérgező áradatát.
Kapitány – Szerinted ki szítja igazán a gyűlöletet?
Professzor – Nem értem, miért kérdezed ezt, kapitányom. Szerinted az egyik fél szítja igazán, a másik meg tessék-lássék módon? Avagy teljes ártatlan ebben a veszett játékban, csak jámborul pislog?
Kapitány – Ismersz engemet, szeretem a tiszta és egyenes beszédet. Nem minden, ami történik a politikában, felel meg az ízlésemnek. De a politika már csak ilyen. Mellesleg ezért nem szeretnék politikus lenni.
Professzor – Nem tudom elfogadni, hogy a politika ilyennek kell lennie.
Kapitány – Legalább is demokráciában ez látszik tipikusnak. Rendben van, a mi modorunk talán egy kicsit nyersebb, alpáribb, mint ott, ahol már hosszú évszázadok óta gyakorolják a politikát. De hát mit tegyünk? A jó öreg Kádár jut eszembe, aki csóválta a fejét. „Az emberek szeretik a lángost, de nem szeretik a lángossütőt.” – mondogatta. Hát mi most szeretjük a demokráciát, de nem szeretjük a demokrácia napszámosait…
Professzor – Naplopóit mondd, kedvenc harcostársam! De lám, jön a Mester és a fiatal doktornő… Szép napot, barátaim! Mondjátok meg ti, meddig bírjuk elviselni ezt a tömény gyűlölködést, amelyet most a választás már-már hurrikánná korbácsol?
Doktor – Szervusztok, barátaim! Mi is a választásokról beszélgettünk az úton. Úgy tűnik, ez már kényszer lesz a következő hetekben.
Kapitány – Hát van tétje az április hatodikának…
Mester – Üdvözlégy, kedves professzorasszony! Erőt, egészséget, derék kapitány úr! Talán egyből meg is adod nekünk a kulcsot: nagy a tét. De milyen tétről is van szó?
Kapitány – Hogyhogy milyen? A kormányrúd, a hatalom birtoklása a tét!
Mester – De hát a hatalom annyi vesződséggel, gonddal-bajjal jár. Jó, rendben van, legyezi a hiú ember hiúságát, de szerinted megéri a hiúság ezt a mindenkire visszahulló gyalázatot?
Doktor – A fáraók és császárok korában bizonyosan, de a mai világban semmiképpen. Ellenben az az irdatlan pénz, amely közben szerezhető…
Mester – A lényegre tapintottál, doktornő! A pénz! Ez a ludas!... De mégis, a pénz, mint a gravitáció, mindenhol a világon elgörbíti a teret. Mégis, miért másokénál nagyobbnak látjuk itt a gyűlölködést?
Professzor – Biztos vagyok, hogy van olyan hely, ahol a miénknél is nagyobb a gyűlölködés, de ez engem nem vigasztal. Én elviselhetetlennek érzem azt, ami nálunk zajlik, és határozottan állítom, hogy ez a mérték nem normális, sokszorosa a normális országokban tapasztalhatónak. És nem tudom elfogadni a kapitány érvét, hogy ez a műveletlenség velejárója lenne.
Mester – A műveltségnek egészen biztosan nagy szerepe van, de döntőnek én azt gyanítom, hogy nálunk a korrupció mértéktelensége teszi ennyire vonzóvá a hatalmat. Ha fele annyit lehetne lopni, akkor a hatalom fele annyira vonzó lenne. De hát itt a nedűt, az emberek adóforintjait nem egy biztonságos tömlőbe töltik, hanem egy nagy szivacsra öntik. Mit tud a szivacs megőrizni ebből a köz javára, és mennyi csurog le a tisztátalan kezekbe?
Professzor – Igazad van, Mester! És bizony, azt is kell hozzá tenni, hogy nálunk ellentétben a fejlett országokkal, csoda, ha egy független, nem a hatalom esernyője alatt dőzsölő vállalkozás nyereséges, és fordítva, csoda, ha egy a hatalom kegyében lévő cég nem produkálna csodás profitot. Igen, ilyen körülmények között a hatalom birtoklása mindent és minden gátlástalanságot megér.
Kapitány – A végkövetkeztetéssel teljes mértékben egyetértek. A korrupció a gennyes góc. A haza megmentését a korrupció lefejezésével kellene kezdeni. De kevés ehhez egy kapitány. Akkor is kevés, ha ilyen Mester, ilyen tanult barátai állnak mögötte, mint ti. Egy mesebeli tábornok kellene ehhez a hadjárathoz… Bevallom, kevés a reményem…
Mester – Nem a tábornokon múlik a fordulat, hanem azon, hogy megmozdul-e a birnámi erdő… Talán hamarább, mint gondolnánk most…



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése