Professzor
– Bizarr választások: se programok, se viták…
Kapitány –
Ne legyünk igazságtalanok! Minden párt hirdeti elképzeléseit. Ez már csak
forma, hogy összeállít-e egy program nevű füzetet…
Mester – Forma,
de egy fontos tartalom fontos formája. Aki ezzel nem tiszteli meg a választó
polgárokat, az nem is tiszteli azokat…
Kapitány –
Én akkor is azt mondom, a hagyományos értelemben vett program összeállítása
helyes, de távolról sem mérvadó a tekintetben, hogy egy pártnak vannak-e
elképzelései, van-e cselekvési terve. És nem mellesleg fontosabb a cselekvési
tervnél a cselekvési bátorság és a cselekvési kompetencia. Mi tagadás, a Fidesz
sokakat meggyőzött, hogy sokat cselekedett, és van bátorsága és kompetenciája
ezt folytatni.
Doktor –
Bár ne cselekedett volna… A bátorsága meg arrogancia és erőszakosság…
Professzor
– Lám, itt mindennel kapcsolatban fellángolnak az indulatok. Meg is lehet
érteni ezeket, de ettől semmi nem oldódik meg. Életbe vágóan fontos lenne az
értelmes beszéd! Értelmes beszéd a valóságos problémákról és a problémák reális
megoldásairól. Hát ehhez kellenének értelmes programok és értelmes viták…
Kapitány –
Rendben van, én is az értelem kultuszát követem. Legyen értelmes beszéd, és ne
zsigeri minősítések. Közben mit tesznek az összefogók, a más-lehet politikusok,
bal-jobbikosok, miegymások: kórusban szidják a kormányt és a Fideszt, és alig
várják, hogy lerombolják azt, ami az elmúlt négy évben felépült…
Mester –
Igazad van, kapitányom, mind elkeseredetten, és mi tagadás, sokszor igen ostobán
ostorozzák a hatalmon lévőket. De mondd meg nekem, a hatalom, értve ebbe a
kormányt is és a kormányzó pártot is, nem ostorozza az ellenzéket? Nem az
ellenzék gyalázásáról szól minden képviselőjük minden nyilatkozata, de a közmédiának
nevezett rádió és tv minden híradása?
Kapitány –
Mi tagadás, nem maradnak adósak…
Doktor –
Az adófizetők pénzén nem maradnak adósak…
Mester –
Jó, fogadjuk el, hogy hatalom és ellenzéke minden erejéből pocskondiázza a másikat,
és ilyen szempontból egyik sem jobb. De nem látsz egy szembe szökő különbséget
a – hangsúlyozzuk – értelmes vita igénylésében? Ki ragaszkodik folyton a nyílt
nyilvános vitához, és bújik el előle?
Kapitány –
El kell ismernem, hogy a Fidesz eszelősen óvja Orbánt… De az is igaz, hogy most
nincs komoly, fajsúlyos kihívója…
Doktor –
Már bocsáss meg, harcedzett kapitányom, de ezt, hogy ki komoly és ki fajsúlyos,
ne a kormánypárt marketingstábja döntse el. El tudod képzelni ezt az érv-eklektikát
Amerikában? Nem kiállni egy tv-vitába az ellenféllel?
Professzor
– Nem tudom, jogos-e a Fidesz-marketingesekre kenve a dolgot ebben is óvni ezt
a hímes tojás Orbánt, vagy egyszerűen ki kell mondani, hogy szánalmasan gyáva,
de talán klinikaian gyáva…
Kapitány –
Ez gyűlölködők szerzői munkásságának része lehet, de nem az igazság része. Gondoljatok
például arra, hogy Orbán nem volt se rest, se gyáva elmenni Strasbourgba védeni
– jó, nem mondom, hogy a hazát – politikáját. Talán mégis csak bátorság ez.
Professzor
– Azzal a fellépéssel valójában elszámította magát.
Doktor –
Nem kicsit, nagyon…
Mester –
Akár mik is voltak az akkori előzetes számításai, az egy történet. Most a
magyar választó választani akar. Mindenkinek, aki kínálja magát, kötelessége
összemérnie magát a többi jelölttel. Nem azért, hogy megtisztelje azokat.
Azért, hogy megtisztelje a magyar választót. Tiszteletünk a bátraké!
