Professzor
– Félelmetes, de ha akarjátok meglepő is az apátia, amely ma uralkodik
Magyarországon. Mert ugyanakkor könnyű belátni az idei választás történelmi
jelentőségét.
Kapitány –
Miért lenne történelmi jelentősége egy szokványos négyévente ismétlődő
parlamenti szavazásnak? Már megint ez az értelmiségi kis pánik…
Doktor –
Én is úgy látom, hogy fontos lenne elzavarni, de lehetőleg egyszer s
mindenkorra ezt a bandát. El lesz ám zavarva, és nagyon nem mindegy mikor.
Kapitány –
Ajjaj, már közénk is szivárgott volna az indulat? Meglepő… Lehet, hogy a sok
bizonytalanság, amelyről a Mester beszélt, fokozza a feszültségeket?
Doktor – Őszintén
szólva, nem tudok mit kezdeni a Mester elemzésével. Nem is az zavar, hogy az
események semmilyen alakulása nem lesz jó arra, hogy bebizonyítsa az igazát.
Inkább arra lennék kíváncsi, hogyan lehet ezekből a külön futó
eszmefuttatásokból használható prognózist szintetizálni.
Mester –
Nos, kedves barátaim, próbáljuk meg! Biztos, egyetértetek azzal, hogy
kormányzási esélyeik a Fidesznek, az Összefogásnak és a Jobbiknak vannak, annak
a három szervezetnek, amelyről biztosra vehető, hogy kizár minden koalíciós
lehetőséget a másik kettővel. Te, nagyra becsült kapitányom, hogyan látod a
Fidesz esélyeit?
Kapitány –
Én nem tartom kizártnak, hogy a Fidesz megszerzi a háromnegyedes többséget, de
ahogy te mondtad legutóbb, nem zárható ki az ellenkező előjelű meglepés sem. Rendben
van, nem lehet kizárni, hogy a Fidesz nem szerez abszolút többséget, de
szerintem ennek esélye csekély. Legvalószínűbbnek tartok egy egyszerű
többséget.
Mester –
És te, kedves professzorasszony, hogy ítéled meg az Összefogás kormányzási
esélyeit.
Professzor
– Hát igen, az Összefogásnál még inkább minden lehetséges. Igaz, egy minősített
többségnek szinte semmilyen esélye nincs, anélkül pedig borzasztóan nehéz lesz
a kormányzás a megörökölt gazdasági, intézményi, személyi és jogi környezetben.
Mester –
Ismerve érzéseidet, drága doktornőm, nem akarom nálad firtatni a Jobbik
esélyeit, de javaslom: vegyük számításba, hogy ma már az is reális aspiráns
kormányzati szerepre.
Professzor
– Sokak számára elképzelhetetlen, hogy a Jobbik többséget szerezzen, de
bekövetkeztek már a történelemben elképzelhetetlennek vélt dolgok.
Mester – Azt
hiszem, ebben minden esetre megegyezhetünk, hogy van három, de össze nem férő
esélyesünk kormánytöbbségre. Kíváncsi vagyok, milyennek ítélitek meg annak
esélyét, hogy bárki is megszerezzen többséget a 2014 évi választásokon!
Kapitány –
Szerintem szinte száz százalék… Vagy legalább kilencven…
Professzor
– Szerintem is valószínűbb, hogy valaki megszerzi a többséget, de távolról sem
ennyire biztos. Én hatvan százalékot adni a többségnek.
Doktor –
Szívesen vállalom az ellenkező véleményt, de kétségeim vannak az efféle
spekulációk értelmével kapcsolatban. Ha fontos számot is mondani: harminc
százalék, hogy valaki szerez többséget.
Mester – De,
drága doktornő, ne érezd magadat kötelesnek képviselni semmilyen ellenkező
véleményt. Én csak és kizárólag őszinte véleményetekre vagyok kíváncsi, mert
nagyra becsülöm tájékozottságotokat és éleselméjűségeteket. És semmiképpen nem
a becsléseitek átlagával próbálnám megközelíteni a keresett igazságot, hanem a
vélemények gazdagságával. Most is volt értelme időzni ezen a kérdésen, hiszen figyelemre
méltó, vagy úgy mondanám: figyelmeztető egyetértés van köztünk abban, hogy a
választás esetleg nem hoz ki senkit győztesnek. Ezzel az eshetőséggel pedig szinte
senki nem foglalkozik.
Kapitány –
Ez valóban nehéz helyzetbe hozná az egész országot. Koalíciót nem lehet
elképzelni semmilyen párosításban. Ha nem jut be a parlamentbe egy negyedik
vagy akár több új kis párt, amely alkalmas lesz koalíciós partnernek, csak egy
megismételt választás hozhatja meg a patthelyzet megoldását.
Doktor – A
magyar társadalom pedig, de azt mondanám, a magyar jogrendszer sincs
felkészülve egy ilyen forgatókönyvre.
Professzor
– Nem beszélve arról a hatalmas gazdasági kockázatról, amit jelentene egy több
hónapos fejetlenség.
Kapitány –
Rémisztő helyzet, de láttok lehetőséget a megelőzésére? Apelláljunk a szavazók
fokozott felelősségére? És hogy a fenébe tudna egy felelős szavazó, kire
szavazzon, hogy elkerülhessük a döntetlent?
Professzor
– Az is lehet, hogy az efféle apelláció elfordítaná a szavazókat az új
bizonytalan kilátású pártoktól, és így potenciális koalíciós partner nélkül
marad a nagy három, vagyis többet ártanánk, mint használnánk tanácsainkkal.
Mester – A
helyzet valóban bonyolult és vészterhes. De ha tisztában vagyunk vele, már
tettünk valamit.
