2014. március 5., szerda

Választás 2014 – a győzelem elvesztése

Professzor – Félelmetes, de ha akarjátok meglepő is az apátia, amely ma uralkodik Magyarországon. Mert ugyanakkor könnyű belátni az idei választás történelmi jelentőségét.
Kapitány – Miért lenne történelmi jelentősége egy szokványos négyévente ismétlődő parlamenti szavazásnak? Már megint ez az értelmiségi kis pánik…
Doktor – Én is úgy látom, hogy fontos lenne elzavarni, de lehetőleg egyszer s mindenkorra ezt a bandát. El lesz ám zavarva, és nagyon nem mindegy mikor.
Kapitány – Ajjaj, már közénk is szivárgott volna az indulat? Meglepő… Lehet, hogy a sok bizonytalanság, amelyről a Mester beszélt, fokozza a feszültségeket?
Doktor – Őszintén szólva, nem tudok mit kezdeni a Mester elemzésével. Nem is az zavar, hogy az események semmilyen alakulása nem lesz jó arra, hogy bebizonyítsa az igazát. Inkább arra lennék kíváncsi, hogyan lehet ezekből a külön futó eszmefuttatásokból használható prognózist szintetizálni.
Mester – Nos, kedves barátaim, próbáljuk meg! Biztos, egyetértetek azzal, hogy kormányzási esélyeik a Fidesznek, az Összefogásnak és a Jobbiknak vannak, annak a három szervezetnek, amelyről biztosra vehető, hogy kizár minden koalíciós lehetőséget a másik kettővel. Te, nagyra becsült kapitányom, hogyan látod a Fidesz esélyeit?
Kapitány – Én nem tartom kizártnak, hogy a Fidesz megszerzi a háromnegyedes többséget, de ahogy te mondtad legutóbb, nem zárható ki az ellenkező előjelű meglepés sem. Rendben van, nem lehet kizárni, hogy a Fidesz nem szerez abszolút többséget, de szerintem ennek esélye csekély. Legvalószínűbbnek tartok egy egyszerű többséget.
Mester – És te, kedves professzorasszony, hogy ítéled meg az Összefogás kormányzási esélyeit.
Professzor – Hát igen, az Összefogásnál még inkább minden lehetséges. Igaz, egy minősített többségnek szinte semmilyen esélye nincs, anélkül pedig borzasztóan nehéz lesz a kormányzás a megörökölt gazdasági, intézményi, személyi és jogi környezetben.
Mester – Ismerve érzéseidet, drága doktornőm, nem akarom nálad firtatni a Jobbik esélyeit, de javaslom: vegyük számításba, hogy ma már az is reális aspiráns kormányzati szerepre.
Professzor – Sokak számára elképzelhetetlen, hogy a Jobbik többséget szerezzen, de bekövetkeztek már a történelemben elképzelhetetlennek vélt dolgok.
Mester – Azt hiszem, ebben minden esetre megegyezhetünk, hogy van három, de össze nem férő esélyesünk kormánytöbbségre. Kíváncsi vagyok, milyennek ítélitek meg annak esélyét, hogy bárki is megszerezzen többséget a 2014 évi választásokon!
Kapitány – Szerintem szinte száz százalék… Vagy legalább kilencven…
Professzor – Szerintem is valószínűbb, hogy valaki megszerzi a többséget, de távolról sem ennyire biztos. Én hatvan százalékot adni a többségnek.
Doktor – Szívesen vállalom az ellenkező véleményt, de kétségeim vannak az efféle spekulációk értelmével kapcsolatban. Ha fontos számot is mondani: harminc százalék, hogy valaki szerez többséget.
Mester – De, drága doktornő, ne érezd magadat kötelesnek képviselni semmilyen ellenkező véleményt. Én csak és kizárólag őszinte véleményetekre vagyok kíváncsi, mert nagyra becsülöm tájékozottságotokat és éleselméjűségeteket. És semmiképpen nem a becsléseitek átlagával próbálnám megközelíteni a keresett igazságot, hanem a vélemények gazdagságával. Most is volt értelme időzni ezen a kérdésen, hiszen figyelemre méltó, vagy úgy mondanám: figyelmeztető egyetértés van köztünk abban, hogy a választás esetleg nem hoz ki senkit győztesnek. Ezzel az eshetőséggel pedig szinte senki nem foglalkozik.
Kapitány – Ez valóban nehéz helyzetbe hozná az egész országot. Koalíciót nem lehet elképzelni semmilyen párosításban. Ha nem jut be a parlamentbe egy negyedik vagy akár több új kis párt, amely alkalmas lesz koalíciós partnernek, csak egy megismételt választás hozhatja meg a patthelyzet megoldását.
Doktor – A magyar társadalom pedig, de azt mondanám, a magyar jogrendszer sincs felkészülve egy ilyen forgatókönyvre.
Professzor – Nem beszélve arról a hatalmas gazdasági kockázatról, amit jelentene egy több hónapos fejetlenség.
Kapitány – Rémisztő helyzet, de láttok lehetőséget a megelőzésére? Apelláljunk a szavazók fokozott felelősségére? És hogy a fenébe tudna egy felelős szavazó, kire szavazzon, hogy elkerülhessük a döntetlent?
Professzor – Az is lehet, hogy az efféle apelláció elfordítaná a szavazókat az új bizonytalan kilátású pártoktól, és így potenciális koalíciós partner nélkül marad a nagy három, vagyis többet ártanánk, mint használnánk tanácsainkkal.
Mester – A helyzet valóban bonyolult és vészterhes. De ha tisztában vagyunk vele, már tettünk valamit.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése