Professzor
– Körbejártuk a nagy pártok esélyeit a 2014 évi választáson, de vajon mi a
helyzet az ezer kicsivel?
Doktor –
Ezek mind kamuszervezetek. Kisebb részük azért jelent meg, hogy összekuszálja a
viszonyokat, nagyobb részük a nagyvonalúan megígért állami apanázsra ácsingózik.
Ez az egész cirkusz még egy-két milliárdot visz el az adófizetők pénzéből.
Kapitány –
Szerintem az új rendszer komoly érdeme, hogy megkönnyíti új szereplők
megjelenését. Az elszámolási feltételek pedig eléggé világosak és szigorúak.
Aki a közpénz lenyúlására gondol, könnyen a börtönt is kockáztatja.
Doktor –
Majd meglátjuk, de tartok tőle, hogy az elszámoltatás is olyan szelektív és
szemforgató lesz, mint sok minden az elmúlt négy évben.
Mester –
Az új választási törvény is megérdemel egy külön beszélgetést, de most nézzük
meg konkrétan, mit és merre képesek befolyásolni a kis pártok. És itt bizonyára
érdemes lenne külön megvizsgálni az egyes szereplők esélyeit, és külön a
kis pártok összhatását. Kezdjünk ez utóbbival! Kapitány, te hogyan ítéled meg azt?
Kapitány –
Sokszoros bizonytalanságot látok ebben. Világos, hogy ez a tömérdek új
pártocska lecsíp minden nagy régiből. De melyikből mennyit? A Fideszből is
könnyű lecsípni, mert tény, hogy sokan kormányváltást akarnak. A baloldalról meg még könnyebb
lesz lecsípni, mert az hihetetlen hitelességi válságba került. Ugyanakkor az emberek tudnak
gondolkozni, és komoly ügyekben óvatosak. Nagyon kevesen lesznek, akik egy
ismeretlen szervezetre adnák a szavazatukat.
Professzor
– Hagyományosan az elemzők azt tartják, hogy a szavazók hasznos szavazásra
törekszenek. Az érdekelt nagy pártok is ilyen értelmű bölcs figyelmeztetésekkel traktálják az
embereket. Szerintem most meglepően sok olyan proteszt szavazat is lehet,
amikor a választó direkt arra játszik, hogy senki ne hasznosíthassa szavazatát.
Így a be nem jutó pártok összességében akár a leadott szavatok tíz százalékát
is elvihetik…
Doktor –
Ez szerintem túl nagy arány… Ehhez a mostani pártkínálat túlságosan ismeretlen
és szánalmas. Én inkább úgy gondolom, hogy a kicsikre főleg tévedésből fognak
szavazni, no meg persze a rokonság…
Professzor
– Néhány kamupártnál pedig a tévedés, vagy mondjuk úgy, a megtévesztés kódolva
van a nevükben. Nem kicsit. Hanem botrányosan.
Mester –
Kérhetek netán számszerű tippeket a következőkre: hány egyéni képviselőt juttat
be kis párt, hány százalékot érnek el a kis pártok összesen, és hány kis párt lépi
át az öt százalékos küszöböt?
Professzor
– Szerintem egy egyéni sem jut be tőlük, összesen pedig tíz vagy több százalékot kapnak, és
valószínűleg egy sem lépi át az öt százalékot.
Doktor –
Egy egyéni sem, összesen nem egészen tíz százalékot érnek el, és valószínűleg
egy kis párt, az LMP lépi át a küszöböt.
Professzor
– Én sem gondolom, hogy egyéniben bárki is bejutna tőlük, de könnyen lehet,
hogy akár húsz vagy több százalékot kapnak, és valószínűleg két-három szervezet
is átlépi az öt százalékot.
Mester –
Ez igazán meglepő feltételezés, de eddig egyet is értettünk mindannyian abban, hogy az idei
a kemény meglepetések választása. Egyébként én is kizártnak látom, hogy egyéni
körzetben kis párt jelöltje nyerjen, de tartok tőle, hogy összességében igen sok
szavazatot szednek össze. Csakhogy nem annyit és nem úgy, hogy bárki is
bejusson. Vagyis a kis pártok úgy jönnek majd ki a választásból, mintha be sem
jöttek volna, de közben jelentős szavazó tömeget elterelgetnek ide-oda, ám főképpen zajossá teszik a kampányt. Kinek lesz ez jó?
Professzor
– Nem csak zajossá, hanem cirkusszá…
Kapitány –
Azért némi zaj ráférne a mostani kampányra.
Doktor –
Dehogy zaj! Értelmes beszéd kellene, és nem lárma!
Mester –
Ezzel egyetértek. De jó lenne több értelmes szó! Bízzunk benne, hogy még
hallunk! Most viszont nézzük meg külön-külön is az esélyeket, de főleg azt:
kitermelődhet-e valaki számára potenciális koalíciós partner ebben az új
váratlan pártalapítási lázban?
Professzor
– Valakiből csak akkor lesz potenciális koalíciós partner, ha be is jut… És ez
az, amire én nem számítok. De szavaid szerint te sem tartod valószínűnek,
Mesterem.
Mester – Igazad van, kedves professzor asszony! De a kérdés akkor is jogos, több okból. Egyrészt az igazi partner még a szavazás előtt is tehet szívességet. Apró, de figyelemre méltó esemény a KTI egyik jelöltjének a visszalépése a baloldal javára. Igaz, ez személyes, és nem párt döntés volt, de hasonló bekövetkezhet párt szinten is. Másrészt egyetértettünk abban is, hogy igen nagy a valószínűsége annak, hogy egyetlen nagy párt sem szerez abszolút többséget. És mivel egyik nagy párt esetében sem reális a koalíció a másik kettővel, különösen izgalmas gondolatban megvizsgálni azt, hogy legalább az esélyesebb kicsik közül melyik melyik naggyal lenne hajlandó koalícióba lépni.
Mester – Igazad van, kedves professzor asszony! De a kérdés akkor is jogos, több okból. Egyrészt az igazi partner még a szavazás előtt is tehet szívességet. Apró, de figyelemre méltó esemény a KTI egyik jelöltjének a visszalépése a baloldal javára. Igaz, ez személyes, és nem párt döntés volt, de hasonló bekövetkezhet párt szinten is. Másrészt egyetértettünk abban is, hogy igen nagy a valószínűsége annak, hogy egyetlen nagy párt sem szerez abszolút többséget. És mivel egyik nagy párt esetében sem reális a koalíció a másik kettővel, különösen izgalmas gondolatban megvizsgálni azt, hogy legalább az esélyesebb kicsik közül melyik melyik naggyal lenne hajlandó koalícióba lépni.
Professzor – Ezzel nem csak gondolatban lenne izgalmas eljátszani, hanem a kampányban rákérdezni: tisztelt LMP, tisztelt KTI stb., ti kivel lépnétek koalícióval, ha muszáj lenne áldozatot hozni a nemzetért, vagyis belépni a hatalomba?